Szép szerelmem rajtad keresztül sétál, Erdő, mező, fű, és te, színes virág. Lába nyomát féltve őrzi a világ, S én nézem e nyomokat csendben, némán.
Magas fák közt járok egyedül, mélán, Nem tudok másra gondolni, csak terád, Fa, folyó, virág, mind csak téged imád, Fényedben örömmel ejtőzöm léhán.
Kék szemed színét ragyogja az ég is, Benned, csak érted él a világ, Kincsem. Hirdetnélek, de önző vagyok mégis,
Mert más gyönyöröm rajtad kívül nincsen. Szívem csak érted repes, mint egy bugris, És látod, tudod, téged dícsér minden.
| 
