Reggel, mikor a lány kinyitotta szemét, nem tudta, elhiggye-e, amit lát. A napfény bevilágított a szobába, körvonalazva a mellette alvó férfi testét, aranyszín csíkokat húzva a gesztenye hajtincsek közé. Escalus köpenyével takarózott be, hogy ne fázzon, mert az éjszaka igencsak hűvös volt. Megérkezett az ősz. Lucy elmosolyodott és magában arra gondolt: nincs is ennél szebb születésnapi ajándék. Aztán át akart fordulni az oldalára, és éles fájdalom nyilallt oldalába.

 - Valóban - súgta bordáihoz kapva -. Tegnap este felnyílt a seb.

 - De Sebastian és Mortimer ellátták. Minden rendben lesz. Hamar meggyógyulsz - válaszolja Escalus -. Jó reggelt!

 - Ennél jobb nem is lehetne - mosolyog a lány és megfogja kedvese kezét, mire az felnyitja mogyorószínű szemét és visszamosolyog.

 - Hogy érzed magad?

 - Egészen jól, azt hiszem. De…

 - De mi?

 - Mi történt a ruhámmal? - kérdi szörnyülködve, amint észreveszi, hogy a kötés fölött nem visel semmit.

 - Tegnap szét kellett vágni, hogy a sebedhez férhessenek az orvosok.

 - Akkor - pirul el zavarában.

 - Én voltam, de csak azért, hogy elláthassanak. Ne aggódj, majd kárpótollak miatta. Most, hogy végre itt vagy, bármit megadok, ami módomban áll, csak kérned kell!

 - Köszönöm kedvességed, de nincs semmi kívánságom. Egyetlen kérésem volt, azt pedig teljesítetted: itt vagy mellettem. Ez mindennel felér.

 Escalus a lány fölé hajol és megcsókolja. Lucy zárt szemhéja alól kigördül egy könnycsepp, amit kedvese aztán letöröl.

 - Baj van? Bánt valami?

 - Nem. Boldog vagyok.

 - Ennek örülök.

 - És te?

 - Én is.

 - És mi lesz…

 Bár nem fejezi be a mondatot, mert közben kopognak az ajtón és megjelenik Sebastian, oldalán a még mindig álmos Mortimerrel, de Escalus sejti, hogy Lucy Isabellára gondolt.

 - Jó reggelt! - köszönti őket kedélyesen az uralkodó.

 - Jó reggelt önöknek is, felség, Lady Lucy! - válaszolja a két orvos.

 - Hogy érzi magát? - fordul Sebastian a lány felé.

 - Egészen jól. Fáj a sebem, de majd begyógyul. Most már biztos vagyok benne.

 Escalus közben felkel, megigazítja ruháját és zsörtölődni kezd. Az inge tegnap véres lett, mikor az átázott ruhájú Lucyt karjában vitte, de csak most vette észre. Nem baj, gondolja, majd ráfogja arra, hogy tegnap elvágta a kezét, és ruhájába törölte a vért.

 - Fiam, kérlek, forraltass a konyhán vizet!

 - Miért?

 - Miért, miért, hát a főzetnek! Nem aludtál eleget? Nem érzi magát lázasnak? - fordul vissza hirtelen a sebesülthöz.

 - Nem. Nagyon is jól érzem magam.

 - Nagyszerű. Őfelsége, ha megkérhetném, menjen most már pihenni. Át kell kötnöm a sebet, és…

 - Értem, megyek. Kedvesem, gyógyulj meg hamar! Visszajövök még hozzád.

 - Intézd csak nyugodtan a dolgaid. Most az fontosabb. Én rendben leszek. Talán Isabella sem ébredt még fel, próbálj meg visszamenni hozzá, mielőtt észreveszi, hogy nem vagy mellette és hangot ad neki.

 Escalus nem felel, mert nem tud mit mondani. Tudja, hogy Lucynek igaza van, de nem akarja beismerni. Fáj neki. Sebastian csendben nekilát Lucy sebének átkötéséhez. Mire befejezi a munkát, megjelenik Mortimer is a kész gyógyfőzettel. Míg Lucy a forró, keserű italt kortyolgatja, Elena is csatlakozik a kis csoporthoz.

 - Quinn merre van?

 A lány szándékosan nem válaszol, mintha meg sem hallotta volna a kérdést. Nem meri megmondani, inkább a ruhákkal foglalkozik, amit a fiú hozott, Lucy tönkrement ruhadarabjai helyett.

 - Elena!

 - Igen? Elnézést, nem figyeltem.

 - Azt kérdeztem, Quinn hol van? Alszik még?

 - Nem tudom.

 - Nem vele voltál?

 - Nem, asszonyom. Ravenwood úr elhagyta a kastélyt - süti le szemét.

 - Tessék? Hová ment?

 - Azt mondta, visszamegy az embereihez. Nem akarta zavarni asszonyomat.

 - Jó reggelt, uram. Szabad megtudnom, merre járt? Istenem, és mitől ilyen véres az inge?

 - Önnek is jó reggelt, felség. Ott voltam, ahová még a király is gyalog jár. Az ingemmel pedig ez történt - mutatja tenyerét, melyen ott éktelenkedik a vágás.

 - Miért nem mutatja meg valamelyik orvosának?

 - Éppen oda készültem, de gondoltam, előbb átöltözöm.

 - Óhajtja, hogy távozzam?

 - Ha ön óhajtja, távozhat. Engem nem zavar jelenléte - mondja, és bizonyítékul a földre dobja ingét.

 Isabella, bár egy kissé zavarba esik, de könnyedén átlibben a szoba másik felébe, karját Escalus nyaka köré fonja és lábujjhegyen pipiskedve próbálja elérni a férfi ajkát, ám hiába, túl alacsony hozzá. Az uralkodó elkapja a lány derekát, magához húzza és érzéketlen, hűvös, gyors csókot ad neki, majd elengedi és folytatja az öltözködést, mintha mi sem történt volna.

 - Számíthatok ma este a társaságára? - kérdi Isabella.

 - Amennyiben látni óhajt, természetesen. Napközben valószínűleg fel-alá fogok sétálni a palotában, ugyanis el kell látnom feladataim, de este mindenképpen itt leszek - válaszolja ridegen.

 Rá sem néz a lányra, annak háttal állva, a tükör előtt öltözködik, igazgatja ruházatát. Néha-néha egy apró foltot hagy tenyere a ruhadarabokon, de nem törődik vele. Azon igyekszik, hogy minél inkább kizárja figyelméből feleségét. Isabella sértődötten kivonul a szobából, hogy megkeresse Bella asszonyt és panaszkodjon neki. Escalus befejezi a készülődést és már indul is vissza Lucyhez.

 - Éppen időben a reggelihez - köszönti belépő kedvesét az ágyban ülő Lucy.

 - Nagyszerűen hangzik, de előbb szeretném megkérni Sebastiant, hogy segítsen nekem egy kicsit.

 - Állok szolgálatára, felség. Miben segíthetek?

 - Tegnap este megvágtam magam egy cserépdarabbal - nyújtja kezét az orvos felé.

 Sebastian megvizsgálja, kitisztítja a sebet. A szer, amivel kimossa, csíp, de az uralkodó kitart, csupán néha-néha szisszen fel. Lucy kineveti.

 - Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam - morgolódik a férfi.

 - Sajnálom, de olyan mókás!

 - Mi olyan mókás ebben?

 - Azt hiszem, Lady Lucy arra gondol, hogyan reagál a kezelésre.

 - Miért? Hogyan?

 - Lady Lucy sokkal jobban bírja. Emlékezzen csak vissza, mikor Shadowhollowban…

 - Igen, emlékszem - vágja rá azonnal Escalus, félbeszakítva az orvost -. Szerencsére annak már vége.

 - Vége. Valóban - bólogat a lány -. És most mi lesz velem?

 - Természetesen itt maradsz, kedvesem.

 - De Escalus! Tudod, hogy nem maradhatok.

 - Tudod, hogy maradnod kell.

 - És Isabella?

 - Majd beletörődik.

 - Nem, Escalus. Ez nem így működik.

 - Sebastian, kérlek, magunkra hagynál kicsit? - fordul az orvos felé a férfi.

 - Természetesen.