Sebastiannak igaza volt, a seb valóban nem szép látvány. Escalus csodálkozik, hogy Lucy egyáltalán eddig kibírta. Igazán nagyon erős lehet, ha sérülése ellenére is ennyi mindent megtett. Ha most azonban a lány feladja és elveszti őt, az csak az ő hibája lesz. Nem mer belegondolni, csupán magában könyörög a két orvosnak, járjanak sikerrel.

 - Mesélj, kedves bátyám, milyennek találod a hercegnőt? Jó feleséged lesz? - próbálja Ahelis elterelni mindkettejük figyelmét.

 - Kérlek, ne most. Nem akarok rá gondolni.

 - Aggódsz a lányért, ugye? Akkor mesélj róla, mondd el, milyen.

 - Rendkívül kedves. És hűséges. Olyannyira, hogy nemcsak a boldogságát, de az életét is képes lenne feláldozni értem. Ezért is van most így - hajtja le fejét.

 - Mi történt? - fogja meg fivére kezét.

 - Férjhez akart menni, de én nem hagytam. Párbajba keveredtem a másik férfival, ő pedig közénk vetette magát, hogy megvédjen minket egymástól. Bolond voltam.

 - Te sebesítetted őt meg? - riad vissza Ahelis.

 - Nem. Baleset volt - rázza meg fejét Escalus -. Vagyis…ő maga tette.

 - Ne beszélj bolondságokat! Magától nem tesz ilyet az ember! Mégis mi történt?

 - Véget akart vetni az életének, mikor megtudta, hogy eljegyzésünket kénytelen vagyok felbontani, mert más nőt kell elvennem.

 - Valóban nagyon szerethet, ha erre is képes lett volna.

 - Többre is. Először vízbe akart fúlni, de a halászok hálójába akadt, akik kihúzták és ide hozták, a kastélyba. Mikor megtudtam, hogy itt van, azonnal rohantam hozzá, mégis magára hagytam. Nem is tudtam még akkor, mennyire egyedül volt szegény. Senkije sincs már, és még én is elárultam őt. Nem csoda, hogy másodszor is próbálkozott. Ez lett a vége.

- Ha te is valóban szereted őt, ne hagyd magára többé.

 - Nem fogom, kedves húgom. Nem fogom. Sosem engedem el többé a kezét. Csak módot kell rá találni, hogy az udvarban maradhasson.

 - Nem lenne okosabb egy vidéki kastélyban?

 - Olyan messzire? Hisz épp az előbb mondtad, ne hagyjam magára többé.

 - De az sem lenne túl jó megoldás, ha Isabella megtudná létezését, és hogy milyen közel is van hozzá. Pillanatok alatt elirtaná.

 - Ez is igaz. Húgom, hogy lehetsz ennyivel bölcsebb nálam?

 - Téged elvakít a szerelem, ezért nem látsz tisztán. Te mindig az érzelmek embere voltál, Escalus. Én sosem tudtam olyan szentimentális lenni, mint te.

 A király arcán pillanatnyi mosoly villan fel, majd elfordítja tekintetét. Elenát figyeli, aki még mindig a padlón hever, ájultan. Lehajol hozzá, karjába veszi, élesztgetni próbálja. Mikor a lány magához tér és felismeri, ki pofozgatta fel, szeme kitágul, álla leesik, szava elakad.

 - Semmi baj, Elena. Csak elájult. Mit gondol, fel tud kelni? Átkísérem önt egy szobába, ott lefekhet aludni. Pihenje ki magát.

 - Őfelsége…engedje meg - bontakozik ki Escalus karjaiból és felül -, de nekem asszonyom mellett van a helyem. Igazán köszönöm, hogy gondoskodni kíván rólam, de nekem Lady Lucy mellett kell, hogy maradjak, mielőtt bármi rossz történhetne vele.

 - Ez esetben gyere, leányom - nyújtja kezét Ahelis -. Ha mindenképp gondoskodni akarsz asszonyodról, gyere velem, segíts neki ruhát keresni. Ebben nem maradhat, ez tiszta vér. És szakadt.

 Kopogás hallatszik az ajtón, mire a bentiek összerándulnak. Ki lehet az ilyen későn? Még a végén kitudódik a titok.

 - Sebastian, itt van? Kérem, engedjen be! Fontos csomagot hoztam! - hallatszik kintről egy fojtott hang.

 Escalus kérdőn néz az orvosra, Elena azonban felugrik a földről és az ajtóhoz megy.

 - Ezt a hangot ezer közül is megismerem! Ez Ravenwood úr! - csicsergi, és már nyitja is az ajtót.

 Valóban nem csalatkozik, Quinn áll vele szemben, kezében egy nagyobbacska csomaggal.

 - Elena! De jó, hogy rád találtam! Lucy hol van? Ezt neki hoztam - lép beljebb, majd hirtelen meg is áll -. Őfelsége! Nem számítottam rá, hogy önt is itt találom. Azt hittem, feleségével tölti nászéjszakáját.

 - Maga? Maga mit keres itt? - lép húga elé az uralkodó.

 - Gondoskodom arról a lányról, akiről őfelsége megfeledkezett és magára hagyott. Engedelmével - biccent, és az ágy mellé lép -. Ön Sebastian, ugye? Lucy hogy van?

 Az idős orvos bólint, majd aggódó arckifejezéssel beszélni kezd, miközben a lány homlokát simogatja.

 - Nagyon rosszul. A sebe gyulladt és fel van duzzadva. Lázas is, ráadásul egyre jobban. Mortimerrel kitisztítottuk a sebet és átkötöztük, aztán kapott néhány gyógyszert. Remélem, reggelre leviszi a lázat és jobban lesz. Ha felébred, minden bizonnyal nagyon fájni fog a feje, úgyhogy hagyok még itt néhány fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyfüvet, majd abból kell teát készíteni és megitatni vele.

 - Igazán nagyon szépen köszönök mindent, amit érte tesznek.

 - Kérem, uram, mi… - szabódik Sebastian, de Escalus leinti.

 - Lucy itt marad a kastélyban, hogy állandó orvosi felügyelet alatt legyen.

 - Míg fel nem épül?

 - Míg csak akar. Többé nem követem el azt a hibát, hogy elengedem őt. Nem akarom elveszíteni, mert számomra nincs nála fontosabb. Tiszta szívemből szeretem, kérem, értse mg, Ravenwood úr. Ne akarja elvenni tőlem.

 - Azt majd meglátjuk. Nem én erőltettem a házasságot. Lucy akarta az egészet. Ha felébred, majd kérdezze meg, mit akar. Vagyis kit. De nagyon örülök, hogy így gondolja.

 - Nem ellenzi?

 - Miért tennék olyat?

 - Mert nemrég még felségül akarta venni őt.

 - Nem titkolom, most is megtenném, de az ő akarata szent számomra. Gyermekkorom óta szeretem, s felesküdtem védelmére, épp ezért nem akarok vele erőszakos lenni. Legyen meg a ő kívánsága, döntsön ő, melyikünkkel akar lenni. De akkor ígérjük meg egymásnak, hogy tiszteletben tartjuk a döntését és aszerint cselekszünk majd - nyújtja jobbját Escalus felé.

 Az uralkodó megfogja és megrázza a kezet, beleegyezése kimutatásaképp, mélyen Quinn szemébe nézve. Bár ujjai határozottan szorítják Tarquin ujjait, szíve mégis úgy remeg, akár egy nyárfalevél. Reméli, szerelme őt választja majd és együtt maradnak. Nem bírná a tudatot, hogy más férfi öleli őt.

 - Hosszú éjszaka lesz - sóhajtja Ahelis -. Jobban tennéd, ha mégis visszamennél a szobádba. Isabella királyné minden bizonnyal már álomba is merült, annyit váratod.

 - Kénytelen várni - jelenti ki határozottan Escalus -. Én itt maradok.

 - De bátyám! Ne feledd, ez a nászéjszakátok!

 - Lehet bármilyen éjszaka, vagy nap, nekem most akkor is Lucy mellett a helyem - makacskodik.

 - Biztosíthatom, őfelsége, nem lesz gond. Lady Lucy állapota, ha lassan is, de javul. A sebét elláttuk, a gyógyszert is lenyelte. Reggelre jobban lesz, addig viszont önnek is ki kell pihennie magát. Mi Mortimerrel itt maradunk, végig mellette leszünk. Őfelsége úgysem tud semmit tenni - csatlakozik Ahelis véleményéhez Sebastian is.

 - Elena és én is itt maradunk. Ha Lucynek bármire is szüksége lenne, mi elintézzük. Vigyázni fogunk rá, felség. Becsületszavamat adom - ereszkedik térdre Tarquin az uralkodó előtt -. Önre más kötelességek is várnak még ma. Addig hadd segítsünk ebben.

 Escalus megdöbben Quinn hirtelen megváltozott viselkedésén. Talán ezért is bólint rá az ajánlatra. Az ágyhoz lép, ahol kedvese alszik, búcsúcsókot nyom a lázas homlokra.

 - Igazán köszönöm. Mindenkinek - biccent Tarquin felé -. Gyere, húgom, neked sem ártana lepihenned - nyújtja karját Ahelis felé -. Nyugodalmas jó éjszakát és jó munkát! Sebastian, Mortimer, bízom bennetek.

 A két orvos bólint, a király pedig húgával együtt elhagyja a szobát. A többiek hátradőlnek és várnak, mikor lesz rájuk szükség legközelebb.