- Tökéletes - mondja, ahogy végigsimít szoknyáján -! Húzd szorosabbra a fűzőm!

 - De a sebe, asszonyom!

 - Éppen azért. Szükségem van valamire, ami megtámasztja. Könnyebben tudok mozogni, ha valami segít megtartani az egyensúlyom és a tartásom.

 - Biztosan?

 - Igen - bólint elszántan, miközben tükörképe szemébe nézve igyekszik csinosítgatni magát.

 Elena, bár nem szívesen, de teljesíti Lucy kérését.

 - Még - utasítja Lucy és ajkába harap, hogy a fájdalmat jobban tűrje, de mikor a lány még szorosabbra húzza a fűzőt, akaratlanul is felszisszen.

 - Asszonyom, jól érzi magát?

 - Semmi baj. Még egy kicsit. Már csak egy kicsit.

 - Nem - rázza meg a fejét és megköti a fűzőt úgy, ahogy van.

 - Add ide azt a kis ládikát, ott, az ágy szélén. Várj, hozd ide a fésűm is! Segíts feltűzni a hajam, kérlek!

 Elena átadja az ékszeres ládikát, és amíg Lucy kiveszi belőle nyakékét és a hajtűket, ő megfésüli úrnőjét.

 - Így jó lesz? - kérdi, mikor végzett.

 - Hátul engedd egy kicsit lejjebb. És itt, oldalt is. Nem akarom teljesen elrejteni. Szép akarok lenni, mikor férjhez megyek. Tessék, ezt vedd fel te - nyújt egy nyakéket a lánynak -. Ezt pedig akaszd a nyakamba. Á, itt a fülbevaló is.

 - Milyen szép, asszonyom! Igazi hercegnőnek hinné az ember.

 - Bár az is lennék - sóhajt fel -. Akkor most… De mindegy, nem fontos - morzsol el egy könnycseppet szeme sarkában.

 - Kopp-kopp! Bejöhetek? - kérdi Quinn az ajtót résnyire nyitva.

 - Ne! Öltözködünk. De mindjárt készen vagyunk. Várj meg minket odakinn. Vagy készítsd elő addig a kocsit.

 - Megyek - sóhajt, aztán elindul, pedig a kocsi már jó ideje előállt.

 Odasétál hozzá, felugrik a bakra, kalapját mélyen a szemébe húzza. Unalmában a gyeplővel kezd játszani. Néhány perc múlva megérkezik a két lány is. Lucy alsóruhája hófehér, szürkés szegéllyel, felsőruhája aranyszegélyű, koromfekete anyag. Arcát vékony fátyol mögé rejtette, nehogy felismerje bárki is. Tarquinnak még a lélegzete is eláll, ahogy közeledni látja őt. Mozgásából és testtartásából sugárzik a letörtség és szomorúság, bármennyire is igyekszik ezt elrejteni.

 - Asszonyom - nyitja ki neki a kocsi ajtaját ámulattal, majd besegíti őt.

 Annyira megdöbbent a lány látványától, hogy Elenára már szinte oda sem figyel. Egyszerűen csak besegíti őt is, aztán visszaül helyére és indulásra ösztökéli a lovakat.

 - Mondd, Sebastian, mit tudsz?

 - Őfelsége, kérem, nyugodjon meg! Most a saját menyegzőjére kell gondolnia! Isabella hercegnő nagyban készülődik. Ez az ön nagy napja!

 - Isabella hercegnő fikarcnyit sem érdekel! Áruld már el, az ég szerelmére, ugye tudod a helyet és az időt?

 - Igen, őfelsége - bólint higgadtan.

 - Akkor miért nem mondod el végre? - markolja meg az idősödő orvos ingét.

 - Nem árulhatom el. Értse meg, felség!

 - De miért nem? - őrjöng, eleresztve Sebastiant, majd hátat fordítva neki akkorát csap öklével az asztalra, hogy az megreped.

 Sziszegve kapja vissza kezét, másik tenyerébe fogva.

 - Miért kínzol, Sebastian? Minden egyes alkalom, amikor megtagadod tőlem Lucyt, méregbe forgatott tőr a szívemben!

 - Csendesedjék, őfelsége. Még a végén valaki meghallja!

 - Nem érdekel! Tudja meg az egész világ, hogy őt szeretem, senki mást! Mondd, miért nem tudhatom, mikor és hol láthatom őt legközelebb? Kifutok az időből! Férjhez megy, és én még csak nem is lehetek ott, hogy meggátoljam! Hogy tiltakozzam! Hogy elmondjam neki, hogy szeretem, és nem akarom elveszíteni!

 - Őfelsége erről honnan tud? - döbben meg az orvos.

 - Ej, az istenit! Fabiantól, ki mástól! Úgy tűnik, ő hűségesebb, mint te, kedves Sebastian! Többre megyek vele, ha valamit meg akarok tudni!

 - Biztosíthatom önt hűségemről, de Lady Lucy kérésére csak azután mondhatom el önnek, miután ön kegyeskedett összekötni életét Isabella hercegnőével.

 - Miféle kegyetlen bosszú ez? És ő? Ő is ma készül férjhez menni! Azt akarja, hogy végleg elveszítsem? Mindenáron el akar szakadni tőlem? És mégis, ki volna az, aki képes lenne, és ilyen hamar kitépné őt karomból?

 - Lady Lucy egy régi ígéretet készül beváltani, amit még az ő édesapja és jegyese édesapja kötöttek sok évvel ezelőtt.

 - Szóval így. És ha valóban olyan rég kötötték, miért nem ment már rég férjhez? Miért éppen most kell neki? És eddig miért nem tudtam erről az egyességről? Mért nem mondta el nekem?

 - Mert Lady Lucy is csak azután szerzett tudomást a dologról, hogy elszökött őfelsége után. A szerződésnek az is feltétele volt, hogy sem Lucy kisasszony, sem pedig a megboldogult Lucas úrfi nem tudhattak róla.

 - Istenem - ül le a székre, homlokát az asztalra hajtva.

 Fél karját maga elé teszi az asztalra, keze ökölbe szorítva, körmei mélyen tenyerébe vájnak. Sír. Némán, gyötrelmesen.

 - Ó, Sebastian! Mi lesz velem most? Mi lesz velem nélküle? Soha többé nem fogom látni őt, ugye?

 - Őfelsége! Gondoljon Isabella hercegnőre!

 - Nem megy. Nem tudok. Nem akarok.

 - Jól figyeljetek aztán - mondja Fabian a palotaőrség vezetőjének -, nehogy beengedjétek!

 - Igenis. Senkit, aki Van Helsing néven akar bejutni, vagy akár egy kicsit is gyanús - bólint a bajszos férfi, aztán int az egyik őrnek, hogy jöjjön közelebb.

 - Vékony, fiatal lány, fekete hajjal,

 - Vékony, fiatal, fekete. Értettem.

 - A bal bordái környékén van egy mély vágás, figyeljétek, mert nehezen mozog.

 - Nehezen mozog. És mit kezdjünk vele, ha mégis feltűnik?

 - Zárjátok a börtönbe, és azonnal értesítsetek. Én majd elintézem.

 - És valóban ilyen veszélyes lenne őfelségére?

 - Meg akarja hiúsítani az esküvőt és eltüntetni a hercegnőt.

 - Jolande, óvatosabban! Ne húzd annyira a hajam! Inge, vigyázz a ruhámra, nehogy elszakítsd! Húzd beljebb! Emelj rajta, különben rálépek. Azt akarod, hogy mindenki szeme láttára alázkodjam meg azzal, hogy orra bukom? A vesztemet akarjátok mind, tudom!

 - Isabella hercegnő, kérem, nyugodjon meg!

 - Már hogy nyugodnék meg, Bella asszony! Akkora itt a felfordulás! Sohasem fogok elkészülni, ha ezek továbbra is csak szerencsétlenkednek! Miért nem hozhattam ügyesebb cselédeket?

 - Az édesanyja kifejezetten őket szánta ön mellé, mert őket vélte a legjobbnak. Higgye el, az édesanyja csak jót akart önnek, mert olyan kedves a szívének!

 - De csak azért, mert rajtam kívül nincs több gyermeke, tudom jól. Apám két korábbi feleségétől hat féltestvérem van, csak az én anyám ilyen boldogtalan!

 - Na de hercegnő! Így is majdnem a királynő életébe került, hogy világra hozza őfelségét! Aztán ennyi fáradságos munkával felnevelte! Csoda, hogy nem szakadt meg a szíve abban a pillanatban, hogy kitette a lábát a szülői kastélyból!

 - Hányszor fogod még anyám gyengeségét felhozni mentségére? Attól, hogy testileg gyenge, lelkileg még lehetne erős!  Bár én vagyok apám legfiatalabb gyermeke, de én vagyok a legerősebb is! Meglátod, Bella asszony, egy nap én fogom irányítani mind a két országot! Túlszárnyalom majd tulajdon szüleim, testvéreim és a férjem is!

 - Isabella kisasszony! - háborodik fel a nevelőnő.

 - Nézz csak rá! Gyenge egy hercegecske. Sápadt, mint a holdvilág, karikás a szeme, mintha semmi élet nem volna benne. Csak hálni jár belé a lélek!

 - Kérem, mégis, arról a férfiról méltóztatik beszélni, aki néhány óra múlva már hites férje lesz! Legyen erre figyelemmel!

 - A férjem lesz, vagy sem, nem számít. Arra neveltek, hogy férjhez adjanak valakihez, akinek elég erős politikai hatalma és nagy serege van, hogy apám kedvére háborúzhasson. Csodálkozol, hogy átvettem apám tüzes természetét?

 - Felséged, ha megengedi - lép be egy fiatal nő a szobába.

 Talán annyi idős lehet, mint a hercegnő. Gesztenyeszín haja lágyan keretezi ovális arcát, melyen boldog, békés kifejezés ül. Mosolyogva köszöntené a hercegnőt, ha az hagyná, és nem vágna szavába.

 - Na végre, hogy megérkeztél! Téged küldött az a siheder apród? Az a Frederick, vagy kicsoda?

 - Fabian, őfelsége - javítja ki a dajka.

 - Hallgass, Bella asszony! Hogy hívnak, te lány? - kérdi lenézően, éles hangsúllyal.

 - Ahelis…

 - Rendben, Ahelis - vág szavába ismét -. Kérlek, hozz nekem valami hűsítő italt! Olyan meleg van itt, mintha csak nyár dereka lenne! Aztán keresd meg azt az apródot, és hívd ide. És ne feledkezz meg valami ételről sem. Ma még nem ettem semmit, és ha ez így megy tovább, éhen halok, mielőtt férjhez mennék.

 - Igenis, őfelsége - hajol meg, és sietve távozik, arcára haragos kifejezést öltve.