- Megjöttem! Sophie? Itthon vagy?

 Felelet nem érkezik, így Faye csupán rándít egyet a vállán. Barátnője bizonyára vásárolni van, vagy elment sétálni. A konyhába érve az asztalon egy cetlit talál, melyen rövid üzenet áll. „Elmentem, majd jövök. Vacsora a hűtőben. Sophie”

 - Hát jó. Egyedül maradtunk.

 A hűtőből előveszi a tálat, amiben a vacsorát feltételezi lenni, rácsapja a mikró ajtaját. Miután az elképesztően magas hangon csipogni kezd, jelezve dolga végeztét, Faye kiveszi az ételt, kezébe fog egy villát, és leül a kanapéra. Bekapcsolja a tévét, hogy vacsora közben láthassa, mi történt aznap, miről beszélnek a hírekben.

 - Ne, kérlek ne…

 - Miért ne? Ezért vagy itt. Vagy máshogy szeretnéd?

 - Nem. Egyáltalán nem szeretném – suttogja az őt épp vetkőztetni próbáló lány fülébe.

 - Akkor miért jöttél? – furcsállja a dolgot.

 - Mindjárt elmondom.

 - Vigyázz, figyelnek minket. Legalább tégy úgy, mintha kellenék, mielőtt bármi baj történne – súgja halkan, aggódó pillantások közepette.

 - Ha muszáj – sóhajt fel, szürkéskék szemeit az égnek emelve, engedve, hogy a lány levegye az ingét.

 - Gyere, a tiéd vagyok. Tégy velem amit akarsz – mondja cinkosul a lány, miközben igyekszik elhitetni nevelőjével, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell.

 Szoknyáját áthajítja a szobán, a fiút pedig behúzza a takaró alá, ahonnan sorban bukkannak elő újabb és újabb darabok.

 - Nem azért jöttem, amire gondolsz. nem kell tőlem félned, kicsi lány.

 - Annemarie.

 - Annemarie. Milyen szép neved van – hajol a lány nyaka fölé, mintha belecsókolna, de közben csak újabb szavakat suttog-. Az én nevem Tim. Egy szervezettől vagyok. Azért jöttem, hogy megszöktesselek.

 - Mi? – fordítja le magáról a zuhanás közben megilletődött fiút.

 Az tompa puffanással földet ér,  az ajtó mintha már nyílna, a lány pedig ijedten kúszik az ágy sarkába.

 - Annemarie! – szól egy szigorú hang kintről.

 - Minden rendben – válaszolja Tim -! Csupán kicsit elkapott a hév.

 Az ajtó halkan kattan, visszacsukódik.

 - Mondtam, hogy figyelnek – súgja riadtan, égszínkék szemét hatalmasra nyitva.

  - Ne aggódj. Már nem sokáig. Csak várj egy kicsit.

 Újra a lány fölé hajol, lágy csókkal illeti a remegő, halványpiros ajkat. Annemarie még sohasem kapott ilyet. Meglepődötten fordítja hátára az ifjút, így most ő kerül felülre.

 - Ezt miért csináltad?

 - Nem tudom. Te mondtad, hogy hatásosnak kell tűnnie – zavarodik össze Tim-. Igen, igen, ez az – mondja hangosan, szerepéhez igyekezve tartani magát.

 Kint a férfi, miután látja, hogy minden rendben megy, elhátrál a falba fúrt lyuktól, hogy intézze további dolgait.

 - Hallod? Elment – mondja a lány, amint meghallja a szinte alig hallható lépteket.

 - Biztos?

 - Biztos. Ilyenkor általában jegyzeteket készít, mikor mi történt, ki volt itt, mennyit fizetett, satöbbi. Mondd, mit akarsz, de siess, mert nemsokára visszajön.