- Hatból hat. Ez aztán szép – mormogja a lány háta mögött elismerően egy kollégája.

 - Láttál már rosszabbat tőlem, Jack?

 - Te mindig oda találsz, ahová célzol, Faye. És nem csak a céltáblán, a gúnyolódásban is. Mint egy mérges kígyó. Mi bajod van? Csak nem visszaharapott valaki?

 - Fogd be, mielőtt te leszel a következő célpont.

 - Úgy látom, ma kutya egy kedved van.

 - Ne csodáld. Holnap meló, és Eclynél kezdek.

 - Az remek lehet. A főnökasszony hívat, jó nem sül ki belőle.

 - Ki tudja. Bármi megeshet. Még az is, hogy a felettesed leszek.

 - Előbb kötnék fogadást arra, hogy kirúgnak, mint hogy fölém helyeznek.

 - Majd meglátjuk. És mennyit tennél rá?

 - Akár kétszázat is.

 A lány felnevet, újabb céltáblát tesz fel, majd a lehető legmesszebbi távolságra állítja be. Hat lövés az egyik pisztollyal, hat a másikkal. Hat a fejbe, hat a szívbe, de csupán két luk látszik. Az összes golyó ugyan azon a két ponton ment keresztül. Jack elismerően füttyent egyet, és kisétál a lőteremből, hogy a büfében megigyon egy jó erős feketét. Néhány perc múlva Faye is megjelenik, kikér egy kávét, és leül egyedül az egyik sarokban levő üres asztalhoz. Láthatóan nyomasztja valami.

 - Minden rendben? – lép oda hozzá egy másik kollégája.

 - Persze Brian. Úgy nézek ki, mint akinek baja van?

 - Elcsigázottnak látszol. Leülhetek ide? – kérdi előzékenyen kolléganőjét.

 - Csak tessék. Én úgyis mindjárt megyek.

 - Pedig reméltem, még egy kicsit tudok veled beszélgetni.

 Faye szemmel láthatóan meglepődik, hogy ilyen nyíltan érdeklődnek felőle, mintha nem ismernék, általában mennyire zárkózott.

 - Sajnos, dolgom van – zárja le végül egyszerűen.

 - Várj még – kéri halkabbra véve hangját.

 Brian nem adja fel. Nem régóta van még itt, épp csak egy hónapja dolgozik a szervezetnél, így ő nem tudhatja, kitől milyen reakcióra számíthat. Faye, szokásos modorától teljesen eltérően visszaül a székre, ahonnét épp az imént állt fel, mire szinte mindenki felfigyel rá.

 - Gyerünk, mondd, mi az, ami ennyire fontos – sóhajt egyet.

 - Szóval…tudod, még újonc vagyok itt, és nem sok embert ismerek. Ahogy látom, te ép az ellenkezője vagy ennek. Legalábbis téged mindenki ismer – nevet fel zavartan.

 - Megesik azokkal, akik olyan régóta vannak itt, mint én – biccent egyet lezserül.

 - És egy ilyen okos, népszerű és csinos lány, mint te, minden bizonnyal…

 - Nézd, Brian – veti félre az arcába lógó néhány tincset, hogy mélyen a fiatal férfi szemébe nézhessen-. Ha randira akarsz hívni, közlöm veled, nem fog menni.

 - Ó, elnézést, nem tudtam, hogy foglalt vagy – pironkodik.

 - Nem vagyok az. Másrészről viszont a felettesed vagyok. Bármikor kirúghatják bármelyikünket emiatt, tehát házi nyúlra nem lövünk. Harmadrészt pedig, túl fiatal vagy hozzám.

 - Ugyan Faye, alig nézel ki húsznak…

 - Brian…nálam nem mész semmire a bókokkal. Nézz körül a többi újonc között. Rengeteg fiatal, csinos, hozzád illő kis betanuló lány van, igyekezz, mielőtt még mindet lefoglalják előtted. És ne hívj többé Faye-nek. Neked csak Shields parancsnok vagyok. Értetted, Brian?

 - Igenis, Fa… Shields parancsnok.

 - Akkor jó. Viszlát később – áll fel és távozik, karcsú csípőjét hivalkodóan ringatva minden egyes lépésével.

 Briant persze a többi fiatal kollégája, barátai egytől egyig kinevetik, felsülésével cukkolják. Szegény fiú, csak fogadásból próbált kikezdeni parancsnokával, mert barátaival szemben veszített egy beavatási versenyen, de ezt nem volt szabad soha senkinek megtudnia.