Filigrán nő ücsörgött a bárpultnál, arcát unottan tenyerébe temetve. Ujjai közt cigarettacsikk hamvadozott, melynek végét rég nem verték le a vörös rúzsfoltos csikkekkel teletömött hamutálcába. A nő felhajtotta az előtte levő, megkezdett pohár whisky-t, majd újabb dózist rendelt a lassan érte aggódni kezdő csapostól.

 Vállig érő, egyenes, fekete haja arcába hullott, vörös koktélruhás alakját bagórúdjai füstjével vonta titokzatos, gomolygó ködbe. A férfi, miután kiszolgálta, ablakot kellett, hogy nyisson, hogy kis lokálja levegője belélegezhető mértékig kitisztuljon, de legalább ne csípje egyetlen vendége szemét, hisz látta, az könnybe lábad, de nem sír. Biztosan a füst az. Vagy néhány fájdalmas emlék. Ki tudja, kit érdekel. A világ nagy, az ember sok, a fájdalom pedig mérhetetlen.

 Remegő kézzel emelte ajkához a poharat, és lehúzta sokadik italát. Nem érdekelte, mennyit ivott, nem is számolta. A tízedik után.

 - Még egyet – jelentette ki közönyös hangon.

 - Attól tartok, nem adhatok többet.

 - A maga dolga, hogy kiszolgáljon, míg fizetek. Pénzem pedig van, emiatt ne aggódjon.

 - Hölgyem, ön részeg.

 - Na és aztán? Nem a maga gondja. Tessék, itt a pénz. Vegye el belőle, amit eddig megittam, és még egy kört.

 A pultos elvette a pénzt, de többet adott vissza, mint kellett volna. Nem akart még egy pohárral adni, ezért azt nem számolta bele. A nő nem nyújt utána, csak kelletlenül morgott.

 - Legalább egy doboz cigit adhatna még belőle!

 A férfi ennek a kérésnek nagyot sóhajtva ugyan, de végre engedett, és egy apró, szürke dobozt tolt a vendég orra elé.

 - Hívhatok egy taxit? Nem kellene ilyenkor egyedül hazamennie.

 - Ne rágódjon már annyit rajtam! Legfeljebb többet nem jövök vissza. Eggyel több, vagy kevesebb, mit számít – nézett körbe az üres bárban -? Majd jön a helyemre valaki más.

 Felállt törzshelyéről, ismét rágyújtott. Kabátját vállára vette, és kifelé menet cigarettával a szájában valami búcsúfélét mormogott sértődötten, eléggé ittasan. Kint sötét volt és hideg, de ő ezzel egyáltalán nem törődött: az alkohol nemcsak melegítette, de bátorságot is adott neki, így nem ijedt meg az egyedül való bóklászástól éjnek idején. Makacs volt, mint mindig, így taxi hívása helyett inkább gyalogolt, fittyet hányva a reá leselkedő veszélyek tömegére. Cipője sarka egyenletes időközökben, monoton koppanásokkal zavarta meg az éji csendet, ám néhány tíz méter után nyekkent egyet és megadta magát.

 -Francba! – sziszegte fogai közt, ahogy lehajolt, hogy kezébe vegye a tönkrement lábbelit.

 Lehúzta másik talpáról is, hogy ne kelljen fél lábon bicegnie, majd folytatta útját, cipőit előre-hátra lóbálva maga mellett. Néhány perc múlva azonban újabb kellemetlen fordulat érte.

 - Állj meg, kislány! Hová ez a nagy sietség? – fordult ki egy fiatal, szemmel láthatóan elázott suhanc.

 - Semmi közöd. Jobb, ha félreállsz.

 - No, nézd már, milyen nagy szája van!

 - Tűnj el kölyök, mielőtt anyád felébred! Menj haza és józanodj ki!

 - Én józan vagyok, nem látod? Nem is ittam! Látod, ez az én nagy problémám, hogy nincs miből! Úgyhogy most szépen elkérem a pénzed, meg az értékeid.

 - Felejtsd el. Állj félre az utamból, mielőtt megbánod.

 - Látom, nem érted, mit mondok. Mondjam érthetőbben? Nem elég világos? – húz elő egy kést zsebéből.

 - Te nem értesz engem, kölyök! Engedj el – jelenti ki határozottan és ingerülten.

 - Akkor majd elveszem én, ami kell. Ha nem ellenkezel sokat, nem fog fájni. Jó kis husi vagy, hallod-e? – nyúl másik kezével a lány combja felé, végigsimítva azon.

 - Én szóltam, kölyök – sziszegi fogai közt, majd támadásba lendül.

 Elkapja a fiú kést tartó kezét, kicsavarja karját, és messzire hajítja az elejtett fegyvert. A fém csörömpölve hull a földre, a suhanc felkiált.

 - Engedj el! Nem kell ilyen hevesen reagálni, kislány! Hallod? Csak egy-két italt akartam, meg esetleg egy gyors kört!

 - Ostoba kölyök – mondja, miközben igyekszik a kapálózó, szabadulni próbáló fiút ártalmatlanná tenni-. Az anyád lehetnék – teszi még hozzá.

 - Eressz el, ribanc! Te őrült tyúk!- nyúl hátra, hogy belemarkoljon az őt erősen szorító nő hajába.

 A nő elkapja a felé nyúló csuklót, magával szembe fordítja tulajdonosát, és egy jól irányzott, erős lágyékrúgással a földre teríti, majd míg háta mögött könnyes szemmel szidja őt a földön fetrengő alak, cipőit hátrahagyva, mezítláb, könnyed léptekkel libeg el a sötétben.

 Meg sem rázta, hogy megtámadták. Hozzászokott, kiképezték. Fizikai és lelki ereje elképesztő, már-már szinte robotias. Elszánt, határozott, és mindig átlátja a helyzetet éles eszével. Gyorsan gondolkodik, felméri a körülményeket és terveket készít a másodperc törtrésze alatt. Minden porcikájával hatalmas pusztítást képes véghezvinni, ha pedig egyszer előtör féktelen dühe, nincs, ami megállítsa, míg ki nem tombolja magát. Ő Faye Shields, a Gamma egység parancsnoka