9.tétel

Az emberek kisebb-nagyobb közösségeknek a tagjai. Ezek a kis-, és nagyközösségek, csoportok szokásokban, értékekben eltérnek egymástól. Nyelvük, nyelvhasználatuk is más, ezért nyelvközösséget alkotnak. A nyelvváltozat nem önálló nyelv, hiszen alapvetően nem különbözik a köznyelvtől, így szókészleti rétegződésről beszélhetünk. A szókészleti rétegződést meghatározó legfontosabb tényezők: földrajzi, társadalmi hovatartozás, foglalkozás, életkor, magatartás, írásbeliség-szóbeliség és a témakör.

Minden ember több nyelvközösségnek a tagja, több nyelvváltozatot ismer, amelyekből mindig a beszédhelyzetnek megfelelőt választja ki. Minden embernek van csak őrá jellemző nyelvváltozata, kedvelt kifejezései, mondatszerkezetei, szólásai, amelyek együttesen a szavajárást alkotják (idiolektus).

A legfontosabb nyelvváltozatokat, szókészleti rétegződéseket így ábrázolhatjuk:

nemzeti nyelv

irodalmi nyelv

köznyelv

szleng

regionális köznyelv

társadalmi rétegződés: szociolektusok

szaknyelvek

korosztályi, rétegnyelvek

földrajzi tagolódás: nyelvjárások

családi nyelv

egyéni nyelv

Megfigyelték, hogy a családi (familiáris) nyelvhasználat ugyancsak sok eredetűséget mutat. A gyerekek véletlen, téves elszólásai megmaradhatnak, családi szóláskészlet alakulhat ki. Pl. testvérbácsi, fellőtték már a pizsamát (=a gyerekek mehetnek aludni).

Minden nyelvre jellemző, hogy földrajzilag (tájanként) és társadalmilag (szociológiai szempontból) tagolódik. A földrajzi tagolódásból alakulnak ki a nyelvjárások (dialektusok), a társadalmiból a szociolektusok (csoportnyelvek, szaknyelvek, korosztályi és rétegnyelvek).

Nyelvjárások: A nyelvjárástípusok nem különíthetők el élesen, főleg hangtani, szókészletbeli különbségeket találhatunk közöttük, amelyek a megértést nem befolyásolják. A magyar nyelv 8 nyelvjárástípusát különböztetjük meg: nyugati, dunántúli, déli, tiszai, palóc, északkeleti, mezőségi, ill. székely és csángó nyelvjárástípus. Mi a palóc nyelvjárástípusba tartozunk (ez a „legajakrésesebb” nyelvjárás)

Szociolektusok: Egy-egy mesterség, foglalkozás speciális nyelvváltozata a szaknyelv. Az azonos szakterületen használt jellemző szavak összessége a szakszókincs (terminológia) (pl. aksi, difi, fékrásegítő). Az idegen szavak leginkább a szakszókincs felől érkeznek a nemzeti nyelvbe. A szaknyelvek közé tartoznak az ún. hobbinyelvek (az egyes szabadidős tevékenységeknek sajátos szóhasználata van). A csoportnyelv sajátos nyelvváltozatai még a korosztályi vagy rétegnyelvek. Itt a legfontosabbak az ifjúsági és diáknyelv, amelyeknek legfőbb jellemzői a humor, szemléletesség, ötletesség. Pl. bűzrúd (cigaretta), csontrakéta (magas, vékony ember), lemázol (pofont ad). A szaknyelvek és a korosztályi nyelv határán helyezkedik el katonanyelv (bakanyelv). A tolvajnyelv vagy argó elkülönülésre, titkosságra törekvő csoportnyelv, elemei azonban folyamatosan átáramlanak a diáknyelvbe és a szlengbe. Pl. bugázás (alkalmi lopás), linkre megy (bizonytalanra megy).

A nemzeti nyelvet két nagyobb részre osztjuk: irodalmi és köznyelv. A köznyelv a nemzeti nyelv beszélt változata, az irodalmi nyelv a köznyelv írott változata. Köznyelven szól hozzánk a televízió és a rádió, ezt a normatív nyelvváltozatot sztenderdnek is nevezzük. Szlengnek nevezzük a alacsonyabbrendű köznyelvet, a bizalmas társalgási stílust. Nyelvteremtő, nyelvmegújító erő jellemzi, viszont elkülönülés szándéka és az értékek megkérdőjelezése is megjelenik benne. Pl. ciki, gittes, a béka segge alatt van.

Természetesen a köznyelv sem egységes, vannak helyi, területi változatai. Ezek a regionális köznyelvek, amelyeknek nyelvjárási színezetük van. A vidéki városok nyelvhasználatát nem köznyelvinek, hanem regionális köznyelvinek tartjuk.

Előfordulhat, hogy az ember rákényszerül arra, hogy nyelvet váltogasson: ez a kétnyelvűség (bilingvizmus ) állapota. Kisebbségi, nemzeti területeken az emberek családi, baráti környezetben anyanyelvüket, hivatalos környezetben pedig a hivatalos államnyelvet használják.

A mai magyar nyelvváltozatok szókincsének összegyűjtése és szótári közzététele folyik. Az egyes nyelvváltozatokat, szókészleti rétegeket különböző szótárak tartalmazzák. Vannak nyelvjárási szótárak, csoportnyelvi gyűjtések, diáknyelvi, katonanyelvi, szaknyelvi, és szlengszótár is.