2.tétel

A nyelvi változás

I.   Állandóság és változás

A nyelvi elemek és a nyelvi rendszer változnak az idők folyamán. Ám a változás olyan lassú, hogy a nyelvet beszélők szinte észre sem veszik, csak a tudomány mutatja ki bizonyos idő elteltével.

Az állandóság és a változás egyszerre van jelen a nyelvben, ezzel magyarázható, hogy pl. a Halotti Beszéd (XII. sz. vége) szövege nagyjából ma is érthető.

II.   A változások okai:

Külső okok:

anyagi műveltség változása, életmódváltozás (rég: vándorlások során új állatokkal, növényekkel, eszközökkel ismerkedtünk meg, átvettük a nevüket; ma: technika, sport, tud.-os felfedezések, új ételek…)

társadalmi, történelmi, vallási, politikai változások

tudatos nyelvi ráhatások (pl. nyelvújítás)

Belső okok:

hangtani változások (tővéghangzó-lekopás, nyíltabbá válás…)

nyelvi szerkezet belső mozgásai (a gondolkodás fejlődésével párhuzamosan)

III.   A változás területei

hangállomány változása

szókészlet változása (szavak alkotása, átvétele; elavulása, kihalása)

jelentésváltozások

a nyelvtani rendszer változásai (egyszerűbbé  ill. bonyolultabbá válás)

a helyesírás változása

IV.    Szinkrón és diakrón nyelvészet

A diakrón nyelvészet (dia=át, keresztül, kronosz=idő) vizsgálja a nyelvtörténet során végbe ment változásokat, azt, hogy hogyan változott az évezredek, évszázadok során a nyelv hangállománya, szókészlete, nyelvi elemeinek jelentése, nyelvtani rendszere. Megállapítja a változásokat és a folyamatban kimutatható törvényszerűségeket.

A szinkrón nyelvészet (szün=együtt) a mindenkori jelen nyelvállapotát és a jelenkori változásokat vizsgálja, írja le: leíró nyelvészetnek is nevezzük.

V.    Néhány példa a nyelvi változásokra

Diakrón változások:

Hangváltozások pl.:

szabályos hangmegfelelések (fgr. p- -> f- : fiú, fa,  fej /  fgr -t- -> -z : száz, ház, kéz)

hangok kiveszése (h, w, mély i: híd, nyíl, sír)

új hangok létrejötte (pl. hosszú magánhangzó)

diftongusok egyszerűsödése (homou -> hamu, keü -> kő)

nyíltabbá válás (pur -> por, ürdüng -> ördög)

tővéghangzó lekopás (utu -> út, varu -> vár)

magánhangzó-harmóniára törekvés hangrendi kiegyenlítődéssel (cseljád -> család, cseléd)

magánhangzó-harmóniára törekvés illeszkedéssel (házban-kézben)

mássalhangzó-torlódás feloldása (scrin -> szekrény, sztol -> asztal)

Szókincsváltozások:

szavak kikopása, kihalása (isa, heon)

új szavak átvétele (jövevényszavak, idegen szavak)

belső szóalkotással, szóteremtéssel keletkező szavak

Jelentésváltozások:

jelentéstapadás (szarvas állat -> szarvas / lábas edényàlábas, lábos)

jelentésbővülés (toll, körte, zebra)

jelentésszűkülés (szerencse: régen jó és rossz is /  marha, jószág: régen kincs, vagyon)

egyéb vált.:  hölgy: régen menyétféle, húr: régen bél, némber(=nő+ember) nem volt pejoratív, asszony:régen úrnő

köznevesülés: szendvics, garbo, röntgen, aggastyán

Nyelvtani rendszer változásai:

múlt idő: korában 4-féle, ma csak 1

jövő idő: -md jel eltűnt (emdül = enni fogsz)

ragok kialakulása önálló szavakból (bél fn. -> beleül nu. -> -ba-be-ból-ből-ban-ben ragok)

névelők kialakulása (HB:Æ, mutató névmásból:az, számnévből: egy)

mondatszerkesztés bonyolultabbá válása

Szinkrón változások (a jelenben zajló néhány változás)

Szókincsbeli változások:

technikai fejlődés, társadalmi változások, anyagi-szellemi kultúra fejlődése

-> új szavak megjelenése: szám.techn., sport, ételek, öltözködés

-> sok angol szó beáramlása (a nyelvtanulás elősegíti, a helyesírás lassan követi is)

Nyelvváltozatokat érintő változások:

a nyelvjárások eltűnőben

egyre több iskolázott ember

a tömegkommunikáció mindenkihez eljut

falvakból városokba költöznek

szleng: már nem korosztályhoz és műveltséghez kötött nyelvváltozat, mindenki  használja

Nyelvtani rendszer változásai

a szabályos ikes ragozás eltűnőben

szenvedő igéket alig használunk (adatik, kerestetik)

az „aki, ami, amely” kötőszavak használati szabályai sem olyan szigorúak (az „amely” szinte eltűnt; az „aki” nem csak személyre használható: A bank, aki nem emel kamatot…)