18.tétel

Intertextualitás:latin eredetű szó, szövegköztiséget, szövegek közöttiséget jelent és a textológia (szövegtan) foglalkozik vele. Szűkebb értelemben nyelvileg megformált szövegek kapcsolatáról van szó, tágabb értelemben nyelvrendszertől függetlenül minden jelentésértékű megnyilvánulás szövegnek tekinthető (pl. különböző művészeti ágak alkotásai: szobor, festmény, film, színházi előadás, stb.).
Eredetileg irodalomelméleti kategória, már Goethe, s később Babits is a világirodalmat különböző korokban született alkotások közötti párbeszédként értelmezte. A múlt század 60-as éveitől vált nyelvészeti kategóriává, egyre táguló fogalomkörrel, nem utolsósorban a számítógépes rendszerek elterjedésével.
Az intertextualitás alapvetően szövegek közötti szemantikai kapcsolat, s ezt a kapcsolatot a radiális vagy az intertextuális kapcsolat teremti meg. Radiális (sugaras, sugárirányú, irányított) kohézió jellemzi a lexikonszerű összefüggéseket, a számítógépes keresőrendszereket. Ennek művészi alkalmazása Temesi Ferenc Por c. szótárregénye.
Az intertextuális kohézió önálló szövegek között jön létre, ilyen például a párbeszédek közléselemeinek egymáshoz kapcsolódása, a szövegek közötti nyílt vagy rejtett utalás, a fordításban a forrás és a célnyelv összefüggése.

A szövegköziség keletkezésének okai a művészi nyelvben:

1. Az induló költő követi elődjét szóhasználatban, szerkesztésben vagy más téren.
pl.: Berzsenyi viszonya Horatiushoz
2. Több alkotót is foglalkoztat ugyanaz a probléma.
pl.: a küzdés fontossága: Vörösmarty - Gondolatok a könyvtárban; Madách – Az ember tragédiája
3. Költői verseny
pl.: Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Kerényi Frigyes Erdei lak című alkotása
4. A költőelőd vagy költőtárs felidézése, az invokáció illetve evokáció
pl.: Ady Endre – Vitéz Mihály ébresztése
József Attila – Kosztolányi
5. A művészi szövegek hatása a mindennapi szövegekre (idézetek):
pl.: választási szlogenek

A szövegköziség típusai:

1. Intratextualitás: egy alkotó szövegei közötti kapcsolat, önidézés
• Egy verscikluson belüli szövegek közötti kapcsolat
pl.: Szabó Lőrinc: Tücsökzene, A huszonhatodik év
• Egyetlen versesköteten belül egy alkotás kapcsolata a többihez
pl.: Kosztolányi – Halotti beszéd helye a Számadás kötetben
• Egy életműben a változatlan vagy változó motívumok
pl.: József Attila – anya, éjszaka
• Egy életműben a rokon értelmű motívumok
pl.: Ady Endre ugar motívum az Új versekben: Hortobágy, Tisza part, magyar mező, magyar puszta
• Ugyanaz a szövegrészlet egyetlen alkotó két különböző versében
pl.: József Attila: Eszmélet!, Magademésztő
"Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált."
• Egy alkotó két változatban megírt műve
pl.: Móricz Zsigmond: Tragédia (1909), Egyszer jóllakni (1933)
Csokonai: A füredi parton, A tihanyi Ekhóhoz
2. Paratextualitás: mottószerűen kapcsolat művek között
pl.: Ilosvay idézetek a Toldiban

3. Metatextualitás: a tudományos irodalomban a pontos betűhű idézés, illetve a tartalmi idézés

4. Hipertextualitás: a szövegek deriválásával, átalakításával létrejövő kapcsolat
• Tematikus, motivikus átvétel illetve annak továbbélése kultúrában
pl.: évszak, napszak toposzok
• Műfaji sajátosságoknak való megfelelés
pl.: az eposzi konvenciók továbbélése (Homérosz, Vergilius, Zrínyi)
• Bibliai és mitológiai történetek feldolgozása
pl.: Babits: Jónás könyve
• Szándékolt formai és stílus imitáció
- lehet komoly hangvételű
pl.: Ady kuruc versei, Weöres Sándor: Psyché
- szatirikus
pl.: Karinthy Frigyes: Így írtok ti
5. Architextualitás: a műfaji, műnemi elnevezéssel kapcsolatos összefüggés
pl.: Halotti beszéd és könyörgés
Kosztolányi: Halotti beszéd
Márai Sándor: Halotti beszéd
"Látjátok, feleim, szem’tekkel mik vagyunk,
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?"

Az intertextualitás miatt tehát nincs eredeti és tiszta szöveg, mert mindent áthatnak a korábbi szövegek (ellenőrizhetetlenül).

(Borges: „bábeli könyvtár”. szövegek közti párbeszéd)

Mindemellett az intertextualitás jelentheti azt az olvasói magatartást is, amikor a befogadó visszaemlékszik egy már olvasott műre és legtöbbször a mű szerzőjének tudta nélkül- olyan dolgokat juttat az olvasó eszébe, amelyek az adott műben nem is szerepelnek. Ekkor a szövegköztiség a „szöveguniverzum háttérsugárzása” hiszen befolyásolja a befogadót.

Irodalmi szövegekben:

• Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című verse:

„…ágyban párnák közt halni meg”

     és József Attila Kész a leltár-jában (1936):

„(…)de ágyban végzem, néha ezt remélem.”

•         Vörösmarty Mihály: Szózat
   

Hazádnak rendületlenül

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell. (…)

(1836)

            Arany János: Hasadnak rendületlenűl
 

Hasadnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar!

Bölcsődtül kezdve sírodig

Ezt ápold, ezt takard.

A nagy világon ekivűl

Nincs más, amit mívelj:

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt enned, innod kell.

(…)

(1880 körül)

• Ady Endre: A magyar Messiások
   

Sósabbak itt a könnyek

S a fájdalmak is mások,

Ezerszer Messiások

A magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnak

S üdve nincs a keresztnek,

Mert semmit se tehettek,

Óh, semmit se tehettek.

(1907, Vér és arany)

            Kovács András Ferenc: Új magyar Messiások

Jósoknak itt ma könnyebb

S a fájdalmak mismások

Milliós Messiások

Magyar sok Messiások.

Elmessiásodtak…

Üdvük sincs – majd szereznek,

Mert mást mit is tehetnek,

Faképpel elszegődnek:

Beállnak majd keresztnek.