14. tétel

A kontextuális jelentés

1. A jelentésfajták – áttekintés

- denotatív jelentés: a fogalom alapjául a valóságban létező jeltárgy vagy fogalom szolgál, pl.: radiátor = egy fűtésre való tárgy)

- konnotatív jelentés: asszociatív többletjelentés, rendszerint a művészi nyelvhasználatra jellemző, gyakran a beszélő érzelmi állapotának megfelelően, pl.: „de mi mégis láncot hordunk” = rabok vagyunk.

- pragmatikai jelentés: a szó felhasználási lehetőségeit rejti, pl.: a völgy szó köznyelvi szó, amely azonban szakkifejezés is lehet földrajzi munkákban

- szintaktikai jelentés: tkp. a mondatbeli szerep, pl. az ige szintaktikailag csakis állítmány lehet, más mondatrész nem; a főnév szintaktikai jelentése viszont szélesebb, mert lehet alany, állítmány, tárgy, jelző, határozó

- lexikológiai (szótári) jelentés: tkp. a szó használatának szabályait tartalmazza. Pl.: az ember szót csakis olyan dologra lehet használni, ami élőlény, két lábon jár, emlős, van öntudata, tud beszélni, stb.

- kontextuális jelentés: függ a szituációtól (beszédhelyzet) és/vagy a szövegkörnyezettől (kontextus)

2. A kontextuális jelentést befolyásoló tényezők

A kontextuális jelentés tehát a szituációtól (beszédhelyzet) és a szövegkörnyezettől (kontextus) függ. Egy másik megfogalmazás szerint: a külső és a belső kontextustól.

- a belső kontextus: a szövegben csakis a nyelvi eszközök hozzák létre. Egy szó jelentése gyakran csak a szövegösszefüggésből deríthető ki pontosan. Pl.: azonos alakú szavak: dobok – ige vagy főnév? Finomabb jelentésárnyalatokat is csak a belső kontextus adhat, pl.: szelíd galamb – semleges kifejezés, de ha ezt a Minek nevezzelek c. versben találjuk, ráadásul a lány tekintetére vonatkoztatva: máris metaforát kapunk.

- a külső kontextus: ennek is köze van a szöveghez, de a szövegben nincs megfogalmazva, csak a szövegen kívüli forrásból szerezhetünk róla tudomást. Pl.: mást jelent a „Hajrá Magyarország!” felkiáltás egy focimeccsen és egy politikai nagygyűlésen. Ezért a szöveg jelentésének feltárásakor mindig figyelni kell a szöveg létrejöttének körülményeire.

3. A kontextuális jelentés előfordulásai

(vagyis a teljesség igénye nélkül mindenféle dolog, aminek valami köze lehet a témához)

- a kohézió – vagyis szövegösszetartó erő, legtöbbször a kontextuális jelentés szintjén és segítségével működik. Példák:

- lineáris kohézió, vagyis a szövegmondatok helyes egymásutániságát biztosító erő, amely létrejöhet

grammatikai eszközök segítségével (pl. előre- vagy visszautalások: „Józsi tudja a leckét. Ő egy okos fiú.” – itt az „Ő” jelentését csakis a kontextus segítségével tudjuk megállapítani. Satöbbi, satöbbi...)

és jelentéstani eszközök segítségével (pl. egy jelentésmezőbe tartozó vagy szinonim szavak használata: „Józsi focista. Mint minden sportoló, ő is ügyel a helyes táplálkozásra.” – itt is a szövegkörnyezetből derül ki, hogy focista = sportoló. Satöbbi, satöbbi...)

- globális kohézió, vagyis a szöveg egészének egységét biztosító erő, melynek legfontosabb eszköze a cím. A cím jelentése gyakran csak a szöveg elolvasása – vagyis a kontextus vizsgálata – után derül ki, erre talán a legjobb példák Örkény egypercesei.

- a hiány: az elliptikus mondatok jelentése is a szövegkörnyezetből derül ki, pl.: „Peti, Karesz és Saci elmentek gombát szedni. És Józsi is.” Ha nincs szövegkörnyezet, az aláhúzott mondat értelmetlen.

- a szórend: Mindenki várja az esőt. Mindenki az esőt várja. A két mondat jelentése nem teljesen ugyanaz. Ez érezhető, de szövegkörnyezetbe helyezve még egyértelműbb lesz. Pl.: „Három hónapja tartott az aszály. Mindenki várta az esőt.” És: „A sok indián kiszaladt a sátrak közötti üres térre, és felfelé fordított tenyérrel különös, néma táncot járt. Baljós csend volt, az égen pedig egyre gyülekeztek a fellegek. Mindenki az esőt várta.”

- beszédaktusok: itt a jelentés (illokúciós erő) csak a szövegkörnyezetből következtethető ki, pl: „Esik az eső!” – ez jelenthet egyszerű ténymegállapítást, de azt is, hogy csukja már be valaki az ablakot.

- előfeltevések (preszuppozíciók): vagyis olyan ismeretek, amelyeknek a beszélő és a hallgató egyaránt birtokában van. Pl.: Kata meggyógyult. (Az előfeltevés az, hogy mindannyian tudtuk, hogy beteg volt. Ez tipikusan egy külső kontextus. A mondat jelentése ezáltal lesz teljes.)

- bennfoglalás: amikor egy közlés ki nem mondott elemet tartalmaz. Pl.: Mikor kezdődik a meccs? Ott a műsorfüzet az asztalon! A ki nem mondott rész, amit a kontextusból ki lehet következtetni: Nézd meg magad, nekem nincs hozzá kedvem.

- szövegfonetikai eszközök, pl. hangsúly

            „Sopronban működik egy uszoda.”   (Nem Miskolcon.)

            „Sopronban működik egy uszoda.”   (Nem zárták be.)

            „Sopronban működik egy uszoda.”   (Nem kettő.)

            „Sopronban működik egy uszoda.”   (Nem konditerem.)