12.tétel
1. A szintagma
→ szószerkezet: 2 valódi szó szintaktikai kapcsolata
a. érintkező jelentésmezők (elvi lehetőség a szintagma létrejöttére)
b. vmi nyelvi jellel kifejezve az összetartozás – toldalékkal (ragok, névutók) – a logikai viszonynak megfelelő nyelvi jel
c. nem álszó! – mindkét szónak fogalmi jelentést kell hordoznia, nem pedig viszonyjelentést (álszintagma)!
→ a szintagmák a két valódi szó közötti kapcsolat minősége alapján:
a. alárendelő
b. mellérendelő
c. + hozzárendelő
→ az alárendelő szintagma
a. alá - fölé rendeltségi viszony
b. mindkét tag rendelkezik mondatrészszereppel, hiszen valódi szavak alkotják
c. a bővítmény határozza meg, hogy milyen alárendelő szintagma (az alaptagról önmagában ritkán eldönthető, hogy milyen mondatrészszerepe van)
d. a szintagma jelöltsége
a. viszonyítás
i. a bővítményen lévő rag vagy névutó, ami a logikai viszonynak megfelel
b. egyeztetés
i. nyelvtani kategóriában kell egyeztetni a két tagot (határozottság, eset, szám, személy), az ennek megfelelő toldalék az alaptagon van
c. kivételek
i. jelöletlen tárgyas szintagma, ha főnévi igenév a tárgy (szeretek viháncolni) – ha a bővítmény igenév! (tárgy, jelző, határozó)
1. szeretek viháncolni
2. viháncoló csitricsajok
3. viháncolva közeledtek
ii. lehet zérómorféma a viszonyító toldalék (nézegetem magam(at))
1. fakultatív a viszonyító toldalék használata, ha
a. visszaható névmás fejezi ki a tárgyat (nézegetem magam(at))
b. birtokos személyjel megléte a tárgyon (ellopták a tollam(at))
c. birtokos jelző a bővítmény – birtokos jelző ragját fakultatív kitenni (zéromorféma) – (a nénikém(nek) a tollai)
iii. az értelmezőt az viszonyítja az alaptagjához, hogy egyeztetve van vele: ugyanazt a toldalékot (esetragot) viseli
→ a mellérendelő szintagma
a. azonos a mondatbeli szerepe a két tagnak
b. azonos alaptaghoz tartoznak
c. egymáshoz viszonyítva nyelvi jellel vannak (kötőszóval, esetleg zérófokon szerepel: vessző)
d. egyeztetve egymással azonos esetraggal
e. a mellérendelő szintagmák 5 fajtája a 2 szó közötti logikai kapcsolat alapján:
a. kapcsolatos
i. és, meg, továbbá, nemcsak+hanem+is
b. választó
i. vagy
c. ellentétes
i. de
d. magyarázó
i. hiszen, mert
e. következtető
i. ezért
→ a hozzárendelő szintagma
a. az alany és állítmány közötti viszony kérdésessége miatt (hozzárendelő – egyenrangú vagy alárendelő?)
a. hozzárendelő érvek:
i. nem dönthető el egyértelműen, hogy az alany vagy az állítmány a fontosabb a mondatban – mindkét oldalon érvek
1. alany a fontosabb: szám + személyben hozzá igazítjuk az állítmányt
2. állítmány a fontosabb (alárendelő mellé érvek):
a. létezik rejtett alany: az igei személyrag kifejezi az alany számát és személyét és elkerülhetővé teszi az alany önálló szóval való megfogalmazását
b. alanytalan mondatok létezése – nem is lehetne alanyt kitenni (havazik)
c. magyar mondatok állítmánya kétféle lehet: igei vagy igei – névszói összetett állítmány, ahol kij. mód jelen időben az igei tag zérófokon szerepel – tehát mindenképpen van benne ige
b. alárendelő érvek:
i. alanyhoz kell egyeztetni az állítmányt – alany működik bővítményként, hiszen az alany nyelvtani kategóriája határozza meg milyen toldalékot kap az állítmány
ii. nem igaz, hogy az alanynak nincs ragja: az alanyeset zérómorféma ragját viseli, ezzel tehát viszonyítva van az alaptagjához, az állítmányhoz
iii. minőségjelzős kapcsolat valaha alany + melléknévi állítmány viszonya volt – hasonlít az alany + áll. Viszonyára – nem egyedi jelenség, nem szükséges külön kategóriaként kezelni!
1. ezek szerint mindenben úgy működik, mint az alárendelő szintagma, nincs értelme a megkülönböztetésnek
| 
