11.tétel

- a beszéd legkisebb eleme a hang

- minden nyelvnek sajátos hangrendszere van, meghatározott számú hanggal

- beszédhang képzése: beszélőszervek (tüdő, légcső, gégefő, hangszalagok, garatüreg, nyelvcsap, orrüreg, szájüreg)

- magyar beszédhangok képzése kilégzés közben

- hangok többsége szájhang; orrhang: m, n, ny

- írásban a hangokat betűvel jelöljük, de a betű nem mindig azonos a hanggal (pl. látja)

- magánhangzó

tizennégy darab

nyelv mozgása szerint mély (a, á, u, ú, o, ó) és magas (e, é, i, í, ö, ő, ü, ű)

ajak működése szerint ajakkerekítéses (a, o, ó, u, ú, ü, ű) és ajakréses (á, e, é, i, í)

időtartam szerint hosszú és rövid

- magánhangzótörvények

hangrendi harmónia: eredeti és egyszerű szavak egy része csak magas (felleg, lélek, fenyő) vagy csak mély (anya, hajnal, magyar), vegyes hangrendűek idegen eredetűek (tinta, kréta, kávé, rádió)

illeszkedés törvénye: kétalakú toldalékok hangrendben illeszkednek (-nak, -nek), háromalakú a magason belül ajakréses és ajakkerekítéses (-hoz, -hez, -höz

hiátustörvény: két mássalhangzó esetén ejtéskönnyítő j-hangot toldunk be (fiú, dió)

- mássalhangzók

huszonöt darab

hangszalagok állása: zöngés (b, d, g, dz, dzs, gy, v, z, zs, m, n, ny, l, r, j), zöngétlen (p, t, k, c, cs, ty, f, sz, s, h)

időtartam: hosszú, rövid

- mássalhangzótörvények

hasonulás: az egymás mellett lévő mássalhangzók megváltoztatják az eredeti hangsort

részleges hasonulás: zöngésség szerinti (mosdó), képzés helye szerinti (azonban)

teljes hasonulás: írásban jelöletlen (hagyja), írásban jelölt (képpel)

összeolvadás: két különböző képzésű mássalhangzó a kiejtésben egy harmadik hanggá olvad össze (tanítja)

rövidülés: a rövid mássalhangzó melletti hosszú mássalhangzót röviden ejtjük (otthon)

hangkivetés: ha a szó belsejében kettőnél több mássalhangzó torlódik össze, akkor a hangcsoport középső tagja az ejtésben kiesik (mindnyájan)