Fabian belöki a lányt az ajtón, foghegyről odavetve a fiatal orvosnak: tessék, itt van.

 - Kezdj vele, amit akarsz. Már elmondtam neki is, mi vár rá, ha bárki megtudja, miért van itt és mit csinál.

 A lány remegését Fabian a tőle való félelmének tudja be, de mivel a cseléd háttal áll neki, nem látja arckifejezését. Ismét becsukja az ajtót, léptei hangos koppanásokkal távolodnak a folyosón. Elena szemét könnyek futják el. Nem tudja, hálát adjon-e az égnek, hogy megtalálta asszonyát, vagy imádkozzon érte, hogy mihamarább felépüljön.

 - Kisasszony! Jól van, kisasszony? – kérdi aggódva, a lány ágya szélére ülve.

 A beteg kezét szorongatja, nevén szólítja, de az nem reagál, a szemét sem nyitja fel. Az orvosság hatott, már mély álomba merült. Nem érzékeli a külvilágot.

 - Tán ismeri a méltóságos kisasszonyt? – gyanakszik az orvos.

 - Mit tettek vele? Mi történt? Miért van ilyen állapotban? – esik neki gyenge öklével a vézna férfi mellkasának.

 - Ne aggódjon, csupán alszik. Most kapott gyógyszert. Nyugtatót. Kénytelenek voltunk adni neki, különben még kárt tett volna magában – fogja le Elena kezét -. De elmondaná, kegyed kicsoda és mit keres itt?

 - A nevem Elena, és Lady Lucyt kerestem. Az ő szolgálatában állok, de néhány nappal ezelőtt szőrén-szálán eltűnt. Csak annyit hallottunk róla, hogy a kastélyba jött, de hogy mi történt itt, vagy miért nem érkezett vissza, azt nem tudtuk.

 - Többen is vannak?

 - Igen. Én, és Lady Lucy egyik személyes jó barátja.

 Szándékosan nem nevesíti meg Quinnt, hiszen a fiú kioktatta: az ő neve hallatán még a végén azt hinnék, Lucy is az erdei banditák közé tartozik, elfognák, börtönbe vetnék, talán még ki is végeznék. Nem szabad a Ravenwood nevet kiejteni a palotában, míg nem tisztázzák azt.

 - És mégis, mi a tervük? Csak úgy besétálnak, elviszik innen a méltóságos kisasszonyt, és feltűnés nélkül elmasíroznak?

 - Megszöktetjük.

 - Nehezen.

 - Miért?

 - Mert Lady Lucy jelenleg a saját talpán sem tudna megállni.

 - Mi történt? Mit tettek vele? – villantja Elena halványbarna szemeit az orvosra mérgesen.

 - Mi semmit. Úgy hozták be ide, csurom víz volt szegény. A halászok húzták ki a folyóból. Aztán csak egy kicsit hagytuk magára, mire visszaértünk, a padlón hevert az ágyneműbe csavarodva, vértől csöpögve. Ez a kezében volt – mutatja a tőrt, amivel a lány megsebezte magát -. A bordái közül húzta ki.

 - Valaki meg akarta ölni? Akkor miért van még itt? Mi ez, valami beteges összeesküvés?

 - Nyugodjon le, Elena. Lady Lucy saját kezével akart véget vetni életének.

 - Mégis miért tett volna ilyet?

 - Mert szerelmes. Egy szerelmes nő elképesztő dolgokra képes, hogy elérje, amit akar.

 - Akkor miért nem segítenek neki? Mi akadálya?

 - Az, hogy a méltóságos kisasszony épp a herceget szemelte ki magának, akinek nemsokára megérkezik a menyasszonya. De segítünk neki, ahogy tudunk, csak Fabiant kell valahogyan kijátszanunk.

 - Van már valami terv? Kik vannak még benne? – próbálja Elena gyorsan felmérni a helyzetet.

 - Pontosan még nem beszéltünk meg semmit, de apám is és én is készek vagyunk segíteni neki. Apám valamiért nagyon kötődik Lady Lucyhez, és minden bizonnyal jó oka is van rá. Ha ő képes lenne feláldozni érte az életét, akkor én is. De kérem, ne szóljon erről senkinek! Tegyen úgy, mintha nem is ismerné a méltóságos kisasszonyt. Soha nem látta őt korábban, nem is hallott róla. Ez a beszélgetés meg sem történt közöttünk.

 - Rendben – bólint komolyan -. Rám mindenben számíthat, amíg segít Lady Lucyt biztonságban tartani.

 - Őfelsége! Hívatott.

 - Igen, Fabian. Gyere csak be. Azt akartam kérdezni, nem tudsz még mindig semmit Lady Lucyről?

 - Nem, felség.

 - És az emberek, akiket kiküldtél? Ők sem? Semmi hír? – szomorodik el.

 - Sajnos semmi, őfelsége. Híre hamva sincs Lady Lucynek.

 - És mondd csak, Isabella hercegnőről tudsz-e valamit?

 - Még mindig egy helyben állnak, de néhány napon belül ideérnek. Legfeljebb egy hét.

 - Értem – komorodik el tekintete -. Köszönöm, most elmehetsz. Csak ennyit szerettem volna. Várj, kérlek, küldd ide Sebastiant! Erős főfájás gyötör, szeretném, ha megvizsgálna. Nem érzem magam jól. Attól tartok, belebetegszem ebbe a folyamatos bolondokházába.

 - Megkeresem, és ide küldöm őt, efelől biztos lehet. Mielőbbi jobbulást, őfelsége!

 - Köszönöm Fabian.

 - Ő meg mit keres itt? – hőköl hátra az idegen láttán, amint belép az ajtón.

 - Ne aggódj, apám. Fabian hozta, segítségnek, hogy valaki mindig legyen Lady Lucy mellett.

 - Értem. És ő hogy van? – bök fejével az alvó lány felé.

 - Gyógyul. De te miért vagy itt ismét? Hányszor kell még emlékeztetnem téged, hogy a fejeddel játszol?

 - Muszáj volt megnéznem, hogy van. Engedelmével kisasszony, Sebastian vagyok, az udvar főorvosa, Lady Lucy jó barátja.

 - Én Elena vagyok, Lady Lucy szolgálója. Örömömre szolgál megismerni még egy olyan embert, aki úrnőm oldalán áll.

 - Részemről a szerencse, kisasszony. Ha nem haragszik, el is búcsúznék, mert fiamnak igaza van: valóban nem tanácsos itt lennem. A mielőbbi viszontlátásra.

 - A mielőbbi viszontlátásra – búcsúzik Elena is, majd visszafordul Lucyhez.

 Szoknyája csücskével megtörli az izzadt homlokot, félresöpri a sápadt arcra tapadt fekete hajszálakat. Olyan furcsa, hogy nemrég még férfinak hitte ezt a törékeny nőt, és… nem, bolondság. Túl fiatal még ő ehhez. Még túlságosan is gyermek. Majd talán, ha annyi idős lesz, mint asszonya, gondolhat a szerelemre. Lucyvel szemben neki megadatott, hogy szerelmes lehessen és választhasson, mert ő nem nemes, még csak nem is előkelő, vagy bármi egyéb. Csak egy egyszerű parasztlányka.

 - Sebastian! Milyen jó, hogy látom! Őfelsége éppen most bízott meg azzal, hogy keressem meg önt. Escalus herceg nem érzi magát jól, azt szeretné, ha megvizsgálná – fut a folyosón az öreg doktorba.

 - Köszönöm Fabian, hogy szóltál. Megyek is, azonnal megnézem őfelségét – fogja sietősre léptét, attól félve, az apród még a végén szóba elegyedik vele és gyanút fog.

 Fabian elsétál az ajtó előtt, anélkül, hogy benézne. Hallja, ahogy Mortimer és Elena beszélgetnek Lady Lucy állapotáról, de szerencsére már hallótávolságon kívülre kerül, mire a két fiatal rátér Lady Lucy megszöktetésének tervére. A lánynak muszáj lesz beszélnie Escalus herceggel, anélkül nem hagyhatja el a kastélyt.

 Sebastian megáll a herceg szobájának ajtaja előtt, bekopog. Escalus halk hangon beinvitálja őt, de nem kel fel ágyából, hogy üdvözölje. Túl erőtlen ahhoz. Örökölte anyja erős főfájását, mely időnként előveszi és alaposan meggyötri őt is. Már hosszú évek óta szenved tőle, de mióta legutóbb hazatért, szinte folyamatosan csak fáj a feje. Mostanra elgyengült benne.

 - Jó, hogy végre itt vagy, kedves Sebastian. Kérlek, adj nekem valamit, ami megkönnyebbít. Muszáj, hogy elmúljon ez a szenvedés.

 - Bocsássa meg kérdésem, őfelsége, de nem lehet, hogy valami különleges oka van hirtelen betegségének?

 - Minden bizonnyal így is van. Mióta csak visszatértem, fenekestül fordult fel az életem. Atyám váratlan halála után hirtelen magamra maradtam, nyakamba szakadt az egész ország. Anyám, bár nincs is mellettem, mert még mindig az ország másik felében levő birtokain élvezi az életet, de távollétében megrendezett nekem egy esküvőt, egy teljesen ismeretlen nővel. Az egyetlen nő, akit szeretek vízbe vetette magát értem, mert nem lehet az enyém, aztán eltűnt. Lehet, hogy már nem is él, Sebastian? Úgy aggódom érte! Odaadnám az egész országot, minden vagyonom, saját életem is, csak egy pillanatra újra láthassam! Csak tudhassam, hogy biztonságban van! Hogy él!

 - Őfelsége – húzódik közelebb bizalmasan -, kérem, nyugodjon meg. Ki kellene pihennie magát, s valóban nem idegeskednie ennyit.

 - Amíg nem tudom, hogy Lucy él és jól van, nem nyugszom! Nincs pihenésem, egy szemhunyásnyi sem! Két napja nem aludtam, alig eszem-iszom, mert nem tudok. Képtelen vagyok nélküle élni. Úgy kell nekem, mint egy falat kenyér, egy lélegzetvétel!

 - Hercegem, ha ez megnyugtatja önt, elárulhatok egy titkot.

 - Miféle titkot? – néz bánatosan orvosára.

 - Olyat, ami meggyógyítja szívét.

 - Mégis mit tudsz, amit én nem? – húzza ajkát keserű mosolyra.

 - Lady Lucy életben van. Bár még nem épült fel teljesen, de hamarosan újra egészséges lesz. Jó helyen van, biztonságban. Jó emberek közt.

 - Valóban? Tényleg így lenne, Sebastian? Honnét tudod mindezt? Láttad őt? Itt van még mindig a kastélyban? – kapja fel fejét.

 - A saját szememmel láttam őt nemrég, de nem, sajnos nem a kastély falai közt.

 - Mondd el, hol láttad őt! Meg kell keresnem! Látnom kell a szerelmem! – ül fel hevesen.

 - Csillapodjék, őfelsége. Most nem találkozhatnak, de biztosítom önt, hogy a közeljövőben láthatják még egymást, csak várja ki, és tartsa titokban mindazt, amit tőlem hallott. Senkinek se szóljon róla egy szót se, különben örökre elveszejti a lányt!

 - Ígérem, Sebastian, csak vigyél oda hozzá!

 - Még nem jött el az idő, őfelsége. A szavamat adom, hogy megrendezem a találkozót, de még ne sürgesse. Még fel kell épülnie a méltóságos kisasszonynak. De addig egy szót se, még Fabiannak se!

 - Rendben, a szavamat adom. Egy szót se, senkinek se. Akár életem végéig is csendben maradok, csak egyszer újra láthassam őt!