Sebzett szívvel, megtörten vonult vissza szobájába. Út közben többen is meg akarták állítani, beszélni vele, mi gondja-baja lehet, de senkinek sem válaszolt, senkire sem nézett. Egyedül Fabianra vetett egy futó pillantást, mikor odalépett mellé az ajtaja előtt. Szótlan volt, csak tekintetével kérdezte urát, mi történt, mi keserítette el hirtelen ennyire. Azt tudta jól, hogy a herceg a napokban eléggé maga alatt volt, hisz édesapja meghalt, ráadásul menyasszonyát is ott kellett hagynia, mert anyja más nőt akart hozzáadni. És az a másik nő órákon belül megérkezhet a kastélyba, hogy másnap már egybe is keljenek.

 - Felség, ha nem bánja – szólal meg aztán mégis az apród.

 - De, Fabian.

 - Kérem, sürgős dolog. Fontos hírről szereztem tudomást – súgja bizalmasan.

 - Csak nem Lady Lucy megérkezése?

 - Lady Lucy ideért? – hökken meg.

 - Hát nem tudtad? Nemrég hozták be a kastélyba. A vendégszobák egyikében kapott szállást – sóhajt fel, és beinvitálja bizalmasát szobájába.

 Beszélgetni akar valakivel. Kiönteni a szívét, elpanaszolni minden fájdalmát. Máskor ezt Lucyre hagyná, de vele most nem lehet. Ő nem értené meg. Neki is minden bizonnyal fáj, hogy haza kell térnie, de ennek így kell lennie. Nem tudná végignézni, ahogy naponta fel-alá sétál az udvarban, utána epekedve. Valószínűleg ellenállni sem lenne képes, az viszont hatalmas problémákhoz vezetne. Nem. El kell küldenie őt, amint lábra tud állni.

 - Őfelsége!

 - Igen? – zökken ki gondolatmenetéből.

 - Figyelt egyáltalán arra, amit mondtam?

 - Nem, kedves Fabian, kérlek, ne haragudj. Megismételnéd?

 - Isabella hercegnő késni fog. Valami baj történt a kocsijával.

 - Megsérült?

 - Szerencsére nem, de az egyik társalkodónője kiesett a kocsiból és betegeskedik. Néhány napot még ágyban kell pihennie, a hercegnő viszont nem hajlandó nélküle folytatni az útját.

 - Értem. Nagyon jó. Isabella késik. Addig legalább el tudom rendezni ezt az egész mizériát.

 - Mizériát?

 - Igen. Lady Lucyt nemrég halászok hozták be a kastélyba. Valamiért nagyon siethetett, mert nem várta meg Sebastiant sem. Egyedül jött, álruhában.

 - És miért pont halászok hozták be?

 - Valahogyan beleesett a folyóba. Tán megbokrosodott a lova, vagy… nem is tudom.

 Nem meri elmondani apródjának, mi is történt valójában. Hogy Lucy miatta akart öngyilkos lenni, mert mással készül összekötni életét.

 - Ha egyedül jött és álruhában, lehet, hogy éppen menekült – bólint megértően Fabian, bár Escalus szavaiból kezdi kikövetkeztetni, hogyan is kerülhetett a lány a vízbe -. Óhajtja, hogy beszéljek vele, vagy felhívjam?

 - Még ne. Hadd pihenjen. Forró fürdőt készíttettem neki és rengeteg takarót, nehogy megfázzon. Szeretném, ha mielőbb felépülne és távozna. Azt akarom, hogy amint el tud indulni, hagyja itt a kastélyt.

 - És hogy óhajtja ezt közölni vele? Őfelsége minden bizonnyal ismeri Lady Lucy érzéseit ön iránt, ahogy azt is, mennyire hűséges. Összetöri őt.

 - Tudom, Fabian. De kénytelen vagyok. Az ország érdekében áll, hogy kötelességeim teljesítsem. Ha ez a kötelesség pedig az, hogy házasságot kössek a hercegnővel, akkor azt fogom tenni, bármennyire is ellenemre van. Most kérlek, hagyj pihenni egy kicsit – zárja le a kellemetlenné váló beszélgetést.

 Az apród illedelmesen távozik. Tudja, urának fájó dolog ez a kézfogó, de valakinek ki kell mondania a nyilvánvalót, hátha észhez tér. A hercegnek és Lady Lucynek is jobb lenne, ha ők kelhetnének egybe, vagy ha soha de soha nem is ismerkedtek volna meg egymással. Tán az lenne még a legjobb. Akkor nem fájna egyiküknek sem, és az ország politikai érdekei is biztonságban maradnának.

 - Sikerült megtalálni? – ugrik fel az asztaltól azonnal, amint az ajtó kinyílik.

 - Neked is szép estét, Elena.

 - Elnézést, de olyan türelmetlen vagyok! Úgy aggódom!

 - Sajnos sehol semmi nyomát nem találtam. Attól tartok, a kastélyba mehetett, hogy megkeresse a herceget és rákérdezzen a dologra.

 A lány leül az ágy szélére, tanácstalan arckifejezéssel a semmibe bámul. Egyszer csak felcsillan a szeme.

 - És mi lenne, ha odamennénk?

 - Csak úgy rákérdezzünk, nem érkezett-e meg véletlenül Lady Lucy van Helsing? Dehogy. Vagy nem is tudnának róla, vagy letagadnák. A királyi udvar kerüli a feltűnést, a problémákat inkább csendben elsimítják – borul el Tarquin arca.

 - Akkor ez azt jelenti, hogy Lady Lucyt meg fogják ölni?

 - Nem, nem. Semmiképp. Escalus herceg szereti őt, másképp miért rohant volna hozzá Lucy ennyire kétségbe esetten? Biztos menedéket keresett, ahol szeretik őt. Szüksége volt rá. Őfelsége nem fogja hagyni, hogy a kedvesének baja essék, hacsak…

 - Hacsak mi?

 - Hacsak a királynő közbe nem lép. Gondolj bele, ha képes volt elrendezni férje halálát és a fia kényszerházasságát, nem fogja megengedni, hogy bárki belepiszkítson a tervébe és tönkretegye azt.

 - Ravenwood! Kérem, ne mondjon ilyet! Valahogy meg kell mentenünk Lady Lucyt!

 - Igen. Ki kell találnunk valamit, viszont fáradtan nem tudok olyan jól gondolkodni. Javaslom, tegyük el magunkat holnapra, akkor majd mindent tisztábban látunk.

 - Rendben. Jó éjt, Ravenwood úr.

 - Jó éjt, Elena.

 - Siess már! Nem megmondtam, hogy hozz tépést is? És hol van a tiszta vizem? – morog hátra válla felett az orvos, Lucy életéért küszködve.

 - Mindjárt érkezik – feleli Fabian a szobába lépve.

 - F – Fabian! – Lepődik meg az orvos.

 - Mi történt itt? – kérdi az apród szemöldökét ráncolva.

 - Nem tudom! Az egyik percben még őfelsége elküldött minket fürdőt készíteni, takarókat szerezni, a következőben, mikor visszaértünk, már csak a lány volt itt. A földön hevert, a lepedőbe tekeredve, kezében pedig a tőr, ami feltehetően sérülését okozta. Tiszta vér volt itt minden, higgye el!

 - Mit jelent az, hogy visszatértek? Ki volt még itt?

 - Frederick, az egyik őr.

 - Tud még bárki más Lady Lucy ittlétéről?

 - Nem, nem hiszem.

 - Rendben. Akkor maradjon is így. Mindenkinek jobb, ha titokban marad. Menyire komoly a sérülése?

 - Attól tartok, nem húzza már sokáig szegény. Elég mély a seb, de szerencsére éppen elkerülte a szívet. Mégis rengeteg vért vesztett, aggódom érte. Talán, ha megéri a hajnalt, még lehet esélyünk.

 Fabian csendesen bólint, de mélyen belül felordít magában. Egyre több a teher, még neki is. Escalus nem tudhat Lucy újabb kísérletéről. Azt fogja mondani, a lány magától távozott. Elszökött a kastélyból, még csak búcsúüzenetet sem hagyott. Akkor a herceg nem fogja keresni őt és végre megnyugodhat mindenki.

 - Van még szükséged bármire? – kérdi végül.

 - Tépésre, gyógyszerekre és tiszta vízre. És persze valami ruhára, amit ráadhatunk erre a lányra.

 - Rendben. Bármi gondod van, bármi kell is, csak nekem szólj, megértetted? Senki nem tudhat a lány ittlétéről. Még Escalus herceg sem. Ha kérdezi, mondd azt neki, hogy nem tudod, hová lett. Eltűnt, megszökött, kész. Nincs itt. Ha más kérdi, nem is volt itt senki. Megértetted?

 - Igen, Fabian.

 - Remek. Most megyek és megkeresem Fredericket, neki is elmondom, amit neked. És ne feledd: a lány nem sérült meg, nem is járt itt.

 - Igenis! Értettem!