Friday, 26 Apr 2024, 16:35

My site

Home | Sign Up | Log In
Welcome Guest
RSS
Section categories
Van Helsing - Az ikrek harca [76]
Shasta [6]
Dakota [5]
Millie [7]
Statistics

Total online: 1
Guests: 1
Users: 0
Log In

Search
Site friends
  • Create a free website
  • uCoz Community
  • uCoz Textbook
  • Video Tutorials
  • Official Templates Store
  • Best Websites Examples
  • Publisher


    Home » Articles » Regények » Van Helsing - Az ikrek harca

    VH 48 - Búcsú és fondorlatok

     - Megérkeztünk, Sebastian, kiszállhat!

     - Ó, Istenem! Te jó ég! Azt hittem, meg fogok halni.

     - No, ne szentségeljen annyit! Kicsit rázós volt az út, de nem olyan szörnyű!

     - Maga mondja? Nem maga ülte végig ezt a szörnyű utat a kocsiban! Úgy háborog a gyomrom, csoda, hogy be nem piszkoltam a kocsi belsejét! – hajol ki az ajtón nagyokat szívva a levegőből.

     - Ugyan már, kedves Sebastian! Ne gyerekeskedjen! Rosszabb is lehetett volna. Gyerünk, mennünk kell. Mindjárt lemegy a nap, és még meg kell keresnünk Christiant, meg a fogadóst. Ne feledje, hamar vissza kell érnie a herceghez, rám pedig vár a nagyúr.

     - Igen, igen – mormog ahogy kikapaszkodik és megindul a fogadó felé, Benoît oldalán.

     

     - Mindjárt lemegy a nap – suttogja a csuklyás alak lovát simogatva.

     Leül egy kőre, kardját nézegeti a lemenő nap fényében. Egy ronggyal törölgeti, fényesítgeti a pengét, miközben lovához beszél.

     - Már csak egy kicsit kell várni. Néhány perc, és indulunk. Amint a nap lebukik a látóhatár alá. Kíváncsi vagyok, milyen fogadtatásban részesít majd Richard és Benjamin. Remélem, kellő mértékben sikerül majd őket megrémisztenem. Most, hogy Lucy, Sebastian és Benoît elmentek, szabad utat engedhetek dühömnek és bosszúmnak. Ma éjszaka… ma éjszaka legyőzöm az árulókat és megfizetek minden szenvedésért, minden egyes könnycseppért!

     Dühében rácsap a kőre, amin ül. Ökle alól por szemerkél a földre. Feláll, kardját a hüvelyébe dugja. Szikrázó tekintettel néz Shadowhollow kastélyára, szemében gyűlölet parázslik. Most már elég erős ahhoz, hogy visszatérjen. Felbukkanása a legrosszabb rémálom lesz Richard és Benjamin Van Helsing számára.

     - Gyerünk! Gyí! Vágtázz! – mondja lovának, amint felpattan a nyeregbe.

     Mire a nap lenyugszik, eléri a kastélyt, de ügyel, hogy az őrök ne vegyék észre. Lovát kiköti egy fához, aminek sűrű lombja fentről eltakarja az állatot, ő maga pedig a titkos kapun surran be. Tudja, merre kell mennie. A két áruló valószínűleg Richard szobájában lesznek, várják a banditavezér visszatérését és jelentését arról, hogyan ölték meg Lucyt és Sebastiant. Mikor elképzeli, milyen kellemetlen meglepetés lesz, hogy az útonálló helyett ő toppan majd be az ajtón, arcán gúnyos, kegyetlen mosoly terül el. Többé nem dobog a szíve, meghalt benne minden, ami emberi. Már csak a bosszúállás élteti, és hogy megvédje az egyetlen embert, akit valaha is szeretett: Lucy Van Helsinget.

     

     - Szóval kicsoda is valójában Walter? – érdeklődik Elena az őt maga után vonszoló Quinntől.

     - Walter Van Helsing? Ő sok évvel ezelőtt meghalt. Akit te ismersz, vagy legalábbis ismerni vélsz, az a gyermeke.

     - Szóval ő nem Walter – próbálja megérteni a dolgot -. Akkor hogy hívják?

     - Az igazi neve Lucy.

     - Lucy? De hát az női név!

     - Mert ő valójában nő! Walter Van Helsingnek nem fiai voltak. Egy ikerpár, de az egyik tagja lány. Lucas és Lucy. Olyanok voltak, mint két tojás. Még egészen kicsik voltak, mikor a szüleiket az én apámmal együtt megölte egy szörnyeteg. Akkor apjuk bátyjához kerültek, aki képzett harcosokat faragott belőlük, így végül bosszút állhattak a gyilkoson, de ez Lucas életébe került.

     - Szóval csak Walter élte túl?

     - Nem Walter! Lucy! Ő egy nő!

     - Én ezt nem értem! Akkor mi a baja azzal az Isabellával?  Mi köze ehhez a herceg menyasszonyának?

     - Az, hogy Lucy a herceg esküvőjére jött, de nem, mint vendég. Ő Escalus herceg eredeti menyasszonya, akit a herceg maga ment el személyesen megkérni. Bár Lucy is nemesi származású, benne is királyi vér csörgedez, de korántsem ér annyit, mint egy igazi, külföldi hercegnő. Escalus édesanyja, Prudence rendezte ezt így, ahogy férje, Alderan király vadászbalesetét is.

     - A királyt megölték?

     - Igen – válaszol komolyan, mélyen a lány szemébe nézve.

     - De hiszen ez szörnyű! És tud valaki róla?

     - Nem, de nem is szabad. Képzeld el, mekkora felfordulás lenne az egészből.

     - Még a herceg sem?

     - Neki lenne szabad a legkevésbé tudnia róla. Még neked sem mondhatnám el, úgyhogy ezentúl tartsd a szád, különben nem nézem, hogy ki vagy, mi vagy, Lucy barátja-e, vagy sem, egyszerűen csak kitekerem a nyakad – mondja keményen.

     Elena megijed a hallottaktól, de próbál bátor maradni. Okos lány ő, megérti a helyzet komolyságát. És nem utolsósorban, félti az életét. Csak azt nem tudja feldolgozni, hogy az, akit eddig férfinak hitt, hogy lehet hogy ilyen könnyen átverte és végig megtévesztette őt? Hogy lehet, hogy az, akiről annyi éjszakán át álmodozott, hogy egy nap eljön érte, elviszi és feleségül veszi, maga is menyasszony? Egy faképnél hagyott, megtört menyasszony. Egy szegény, átvert nő.

     

    - Nocsak, eleredt az eső – mondja az ablakon kinézve.

     Már egy ideje tanácstalanul várnak. Csak ücsörögnek, kifogytak a szavakból, mikor valaki kopogtat.

    - Szabad – felel a kopogtatásra -! Gyere be!

     Az ajtó lassan, baljósan nyikorogva tárul ki. Nem látják, ki az, mert túl messze áll ahhoz, hogy az egyetlen gyertya fénye megvilágítsa alakját, csak sziluettjét veszik ki valamelyest. Mikor azonban a háta mögött egy hatalmas villámlás fénye megvilágítja arcát, mindketten elszörnyülködve ordítanak fel, ám hiába. Hangjukat elnyomja a mennydörgés robaja.

     A látogató nem habozik, gyorsan leüti Benjamint, majd Richardhoz lép, aki félelmében elájul. Felveszi az egyiket egyik vállára, másikat a másikra és feltűnés nélkül oson le az egyébként üres várbörtönbe.

     

     - Nos, ég önnel, kedves Sebastian. Kérem, vigyázzon nagyon az én úrnőmre! – ráz kezet a másik orvossal búcsúzóképp.

     - Igyekszem majd gondját viselni. Megígérem.

     - Úgy a szívemhez nőtt ez a kislány! Még olyan fiatal, és máris férjhez megy!

     Sebastian zavarba jön egy kissé, ő ugyanis tud a palotabeli történésekről, de nem meri elmondani Benoîtnak, hogy Lucy nem fog férjhez menni, legalábbis nem a herceghez. Roderick bár elmondta neki és Fabiannak, de Escalus hercegnek nem szabadott megtudnia, míg haza nem ért, ahogy azt sem, hogy apja nem élte túl a balesetet.

     - Remélem, Lady Lucy biztonságban elért a királyi palotába – füllenti Sebastian, bár titkon épp az ellenkezőjét reméli.

     Szereti ő a lányt, nincs vele semmi baja. Kifejezetten örül, hogy a herceggel egymásra találtak, de pont a szeretet az oka, amiért azt kívánja, a lány ne érjen Clearhavenbe. Tudja, a herceg mennyire összetörhetett, és még a lány menyire össze fog törni, mikor szembesül vele, hogy Escalus mást fog nőül venni, nem őt.

     - Bizonyára már oda is ért, ha nem időzött el túl sokáig valahol. Pihennie azért neki sem árt, de amilyen elszántan szökött Shaowhollowból, feltételezem, nem rostokol egy helyben sokáig. Nos, ég önnel Sebastian, vigyázzon magára, és adja át üdvözletem a méltóságos kisasszonynak és őfelségének.

     - Ég önnel, Benoît! Kérem, vigyázzon magára!

     - Igyekszem, majd igyekszem, de egy magamfajta vén csont már amúgy sem húzza sokáig.

     - Nos, csak igyekezzen, őrizze meg jó egészségét és továbbítsa szívélyes üdvözletem örök hálámmal urának!

     - Átadom. Isten önnel, Sebastian!

     - Isten önnel, Benoît! – kiabálja még a már elinduló kocsi ablakából az útközepén ácsorgó öregnek.

     

     Escalus herceg csak Clearhavenben szembesült a szörnyű hírekkel, amiket hű szolgái gondosan eltitkoltak előle. Éppen Alderan király temetésére ért haza, ami különösen megrázta őt. Hát még attól milyen rosszul lett, mikor édesanyja, Prudence királyné közölte vele, hogy menyasszonya, Isabella hercegnő nemsokára szintén csatlakozik hozzájuk, és megérkezése után meg is tartják az esküvőt a trón megóvása érdekében. A hír szíven ütötte és összetörte, de nem mert ellenkezni, mert anyja azt állította, ez a frigy még édesapja kívánsága volt. Egy teljes napra szobájába zárkózott, nem volt hajlandó kijönni, vagy beengedni bárkit is, de még csak szóra se lehetett bírni. Prudence királyné azzal nyugtatta alattvalóit, hogy a herceg csak apját gyászolja és előkészül a menyegzőre, ám ő maga jól tudta, hogy alaposan keresztbe tett neki. Tisztában volt fia távollétének indokával, Charles ugyanis beszélt neki is Lucyről. A királyné is jelen volt, mikor Escalus herceg eldöntötte, feleségül fogja venni ezt a lányt, de nem tetszett neki ez az ötlet, így inkább megrendezte ezt az egész komédiát. Ezért kellett meghalnia férjének is, aki támogatta fiuk ötletét. Egyedül ők négyen tudtak az egészről, így tervét, hogy megakadályozzon egy rangon aluli házasságot, könnyen véghez tudta vinni.

    Category: Van Helsing - Az ikrek harca | Added by: LumiereBlackwood (25 May 2014) | Author: Lumiere Blackwood E W
    Views: 571 | Tags: ikrek, Helsing, harca, Works, Chronicles, blackwood, lumiere, az, krónikák, van | Rating: 0.0/0
    Total comments: 0
    Only registered users can add comments.
    [ Sign Up | Log In ]
    Copyright MyCorp © 2024
    Free web hostinguCoz