Tuesday, 12 Dec 2017, 07:30

My site

Home | Sign Up | Log In
Welcome Guest
RSS
Section categories
Van Helsing - Az ikrek harca [76]
Shasta [6]
Dakota [5]
Millie [7]
Statistics

Total online: 1
Guests: 1
Users: 0
Log In

Search
Site friends
  • Create a free website
  • uCoz Community
  • uCoz Textbook
  • Video Tutorials
  • Official Templates Store
  • Best Websites Examples
  • Publisher


    Home » Articles » Regények » Van Helsing - Az ikrek harca

    VH 46 - Az egyesség

     - Walter! – kiáltja újdonsült szövetségesét keresve.

     Nem érkezik válasz, így kénytelen beljebb haladni az erdőben. Észrevesz néhány letört ágat és tudja: jó úton halad, mert a nyomokat követve megtalálja őt, bármerre is menekült társa. Egyszer csak meg is látja őt. Egy fa tövéhez kuporodott, egészen összehúzta magát. Odasétál, megérinti vállát.

     - Hagyj békén – morogja, fel sem nézve.

     Arcát felhúzott térdei mögé rejti, kibomlott haja beborítja alakját.

     - Szedd össze magad. Indulnunk kell. Escalus herceg esküvője holnapután lesz.

     - Mi? – kapja fel fejét hirtelen.

     - Gyere.

     - Quinn, várj! – néz rá kérlelőn.

     - Igen? – fordul az vissza.

     - Holnapután? Ilyen hamar?

     A férfi válasz helyett csak bólint.

     - Honnan tudod?

     - Az embereim királyhűek, ahogy én is. Szinte mindent tudunk arról, ami Clearhavenben történik – mosolyodik el keserűen, cseppnyi részvéttel, mintha tudna valami mást is.

     - És képes lennél elkísérni oda? Elvinnél? Azok után, hogy elárultam a szerződést? Hogy megszegtem az egyességet?

     - Ugyan – legyint -! Úgy beszélsz, mintha tudnád, miről van szó. Pedig fogalmad sincs róla, ugye? – húzza ajka jobb felét felfelé.

     Lucy lesüti szemét, megrázza fejét.

     - Nagyon régen, mikor még mi egészen kisgyermekek voltunk, apáink szövetséget kötöttek. Apám megígérte, hogy haláláig védelmezni fog téged és a bátyád, ahogy én is ugyan ezt teszem majd, ha felnövök.

     - És miért cserébe?

     - A feltétel az volt, hogy hozzám kell majd jönnöd. Apád nekem adta a kezed – csap öklével dühösen a mellette álló fa törzsére.

     - Tessék? – sápad el a lány.

     - Apád az én feleségemnek szánt. Nekem. Az én feleségemnek kellene lenned, hozzám kellene jönnöd, nem máshoz. Ezért lett olyan mérges anyám. Mi tartottuk magunkat az egyességhez.

     - Sajnálom, én nem tudtam róla. De ha…

     - Nem Lucy. Nincs ha. Ez nem a te hibád. Ha tudtál volna róla sem változtathattál volna a sorsodon. Nem dönthetsz arról, ki lesz a férjed. Viselhetsz álnevet és férfiruhát, elmenekülhetsz akár a világ végéig is, de nő maradsz. Téged csak férjhez adnak. Ahhoz, akit mások választanak neked. Aki a rangodnak megfelel. Szerencsés vagy, ha esetleg kedveled is. Akkor még van rá esélyed, hogy később megszereted. Ha pedig nem, akkor majd megtalálod a boldogságot a hitvesi ágyon kívül, ahogy férjed is. Látod, én már nem felelnék meg neked. Lecsúszott nemes vagyok. Apám halála után elveszett mindenünk, bujdosni kényszerültünk. Aztán ezek az emberek befogadtak minket és vezetőjükké választottak. De ehhez küzdenem kellett. Szégyenszemre az áthaladó gazdag nemeseket fosztogatjuk, mint holmi rablóbanda. De csak azokat bántjuk, akik megérdemlik. A szökött bűnözőket, akik itt keresnek menedéket, vagy a veszélyesebb útonállókat,banditákat, akik nem félnek ölni sem, akár egy szép övért is.

     - Ha te ezért bűnösnek vallod magad, és hozzám nem méltónak, akkor mit mondjak én? Szüleim halála után életemet csak a bosszúnak szenteltem – szólal meg az eddig csak hallgató lány -. Edzettem, harcoltam, öltem. Talán több vér tapad az én két kezemhez, mint a te embereidnek összesen.

     - Ugyan! Te?

     - Apám öröksége. Vadász vagyok. Láthattad, hogyan küzdök. Nekem ez az életem. Apám kardjával együtt hivatását is rám hagyta – húzza elő hüvelyéből a fegyvert.

    - Angelus Mortis – esik le Tarquin álla, a kard felületébe vésett felirat láttán -. A halál angyala.

     - Nos, mit gondolsz? Ki nem méltó a másikhoz? A bosszúvágyó, hidegvérű gyilkos, vagy a jámbor lelkű, gondoskodó remete?

     - Akkor sem hiszem el rólad, hogy hidegvérű gyilkos lennél. Nem akarom elhinni – rázza fejét dacosan -. Inkább menjünk. Ha időben Clearhavenbe akarsz érni, ne rostokoljunk sokáig.

     

     - Hol lehetnek már? A nap lassan delel, de ők még mindig nem tértek vissza – járkál fel-alá szobájában idegesen Richard.

     - Nyugodj meg apám. Estig adtál nekik határidőt. Lehet, hogy még a zsákmányon marakodnak, vagy épp a lánnyal szórakoznak. Adj nekik még időt, hadd érezzék magukat jól ők is. Napnyugtáig csak ideér valamelyikük.

     - És ha nem? – aggodalmaskodik.

     - Akkor lehet, hogy ölre mentek a zsákmány felett, és egyikük sem élte túl. Annál jobb, legalább egyikük sem tanúskodhat ellened, ha a herceg ki akarja vizsgálni a történteket.

    - És ha a lány valahogy megszökött? – harap ajkába.

     - Négy erőteljes férfi ellen nincs esélye. Minden bizonnyal már halott, vagy hamarosan az lesz. Ahogy az a kotnyeles vén kuruzsló is.

     - És ha mégsem? Ha…

     - Ne rágódj ezen annyit apám! Csak az ördögöt fested a falra. Inkább örülj annak, hogy végre megszabadultál ettől a rongytól! Walter hagyatéka most már a miénk!

     - Igen, a miénk – mered maga elé csüggedten, mintha csalódott volna valamiben.

     

     - Minden rendben lesz, uram?

     - Ne félj, jó Benoît! Pirkadatra visszatérek.

     - És ha mégsem sikerül a terve?

     - Akkor menekülj. Minél gyorsabbra, minél messzebbre. Vidd el a hírt Lucynek, hogy Richard merényletet akart elkövetni ellene és Sebastian ellen. De rólam ne szólj neki egy szót sem. Ne feledd, halott ember vagyok, és jobb, ha az is maradok.

     - Értem uram – bólint -. Ahogy óhajtja.

     - Most pedig gyerünk, induljatok. Vidd el innen őt, és keressetek valaki megbízhatót, aki hazáig kíséri. Ha beértek az első faluba, keressétek Christiant. Kérdezd a fogadóst. Ők majd segítenek. Pirkadatkor pedig itt leszek. Ég veled, kedves Benoît!

     - Isten önnel, uram!- búcsúzik elérzékenyülten, aztán elhajtja a kocsit.

     - Ég veled, kedves Benoît. Rólam pedig egy szót se, senkinek!

     

     A kocsi elrobog, porfelleget kavar maga után. A hosszú, forró nyár kiszárította, de nemsokára az ősz majd feláztatja az esőivel, hogy szügyig sárosak lesznek a lovak is. Aztán a hideg tél befagyasztja a tócsákat, hóval fedi el a göröngyös földet, jéggel bevonja a göcsörtös, százéves fákat. Tavasszal rügybe pattannak az ágak, hogy ismét a nap perzselhesse, az ősz hullathassa a leveleket. Az élet soha nem áll meg, az idő szalad, egy emberöltő pedig olyan kevés. Előtte azonban még ott áll egy teljesen új élet. Bár sötétségből, tűzből, vérből és szenvedésből született, azt azonban ő dönti el, hogy újonnan szerzett erejét jóra, vagy rosszra fogja használni. Meg akarja védeni Lucyt, és ha kell, pusztítani fog. Tűzzel-vassal harcol majd a lányért, akit ő már elveszített, de másnak nem kell, hogy lemondjon róla. Fiatal, életerős és egy gyönyörű élet ígérete áll előtte.

    Category: Van Helsing - Az ikrek harca | Added by: LumiereBlackwood (25 May 2014) | Author: Lumiere Blackwood E W
    Views: 202 | Tags: ikrek, Helsing, harca, Works, Chronicles, blackwood, lumiere, az, krónikák, van | Rating: 0.0/0
    Total comments: 0
    Only registered users can add comments.
    [ Sign Up | Log In ]
    Copyright MyCorp © 2017
    Free web hostinguCoz