Tuesday, 12 Dec 2017, 07:29

My site

Home | Sign Up | Log In
Welcome Guest
RSS
Section categories
Van Helsing - Az ikrek harca [76]
Shasta [6]
Dakota [5]
Millie [7]
Statistics

Total online: 1
Guests: 1
Users: 0
Log In

Search
Site friends
  • Create a free website
  • uCoz Community
  • uCoz Textbook
  • Video Tutorials
  • Official Templates Store
  • Best Websites Examples
  • Publisher


    Home » Articles » Regények » Van Helsing - Az ikrek harca

    VH 25 - Inkább a halál

     A férfi kényelembe helyezi magát a fésülködőasztal mellett álló széken, és gondolataiba merül. Már alig várja, hogy unokatestvére visszatérjen, és megköszönje neki a segítséget, amiért ilyen menyasszonyt talált számára. Gyönyörű, és minden bizonnyal szerető szíve is van, hisz sokat hallott már arról, mennyire szoros kapcsolata van testvérével. Jó anya válna belőle, és ha meggyőződik arról, hogy valóban olyan okos és kedves is, mint unokaöccse azt többször is monda neki, akkor rövid időn belül feleségül veszi. És aztán már csak a lény gyámjával kell megbeszélniük a részleteket, mint például a lány hozománya, vagy a kézfogó dátuma.

     A szoba sarkában álló szolgálólány eközben arról álmodozik, ha elég sokáig gyűjtöget, félreteszi keresetét, talán vehet magának egy szép, új ruhát. Édesanyja jobban örülne, ha inkább a kelengyéjére gyűjtenének, hogy aztán ki tudja házasítani őt, de még nem akar feleségül menni senkihez.

     - Lucas! – sír fel álmában a beteg.

     - Szaladj azonnal az orvosért – utasítja a nemes a cselédet, felugorva helyéről-! Lucy! Térjen magához! Ébredjen fel, kérem!

     - Ne! Bátyám – sikoltja vergődve, ide-oda dobálva magát az ágyon.

     Álmában ismét végigéli fivére elvesztésének minden egyes pillanatát. Ahogy Morpheus berántotta őt a titkos szobába, ahogy kínozta, és ahogy bátyjával küzdött a földön, miután az rájuk talált. Minden annyira eleven és életszerű, szinte még a szorítás erősségét is érzi, ahogy könnyű páncéljának elemei összenyomódnak a szörny karjai között. Lelki szemei előtt látja újból a vöröses fényű szempár vérfagyasztó pillantását, a sebhelyet a jobb orcán, és a gúnymosolyt, amint felállt a szenvedő Lucas mellől.

     A férfi eközben amennyire tudja, igyekszik lefogni a hánykolódó lányt, nehogy megsértse magát. Szólítgatja, remélve, felébred, és véget ér a lidérces álom. Lucy olyan hirtelenséggel feszül meg először, majd ül fel, kis híja, hogy le nem fejeli a nemest, aki egy pillanatig riadtan bámul a tágra nyíló, könnyes, méregzöld szemektől.

     - Csak hogy magához tért! Jól van?

     - Ki maga – nyúl idegesen az ágy másik vége felé, kardja után kutatva-? És mit keres itt?

     - Kérem, nyugodjon meg. A nevem Escalus. Escalus Devangel, és…

     - Siettem, ahogy tudtam – nyit be az orvos lihegve-. Látom, sikerült felébreszteni.

     - Benoit! Jó Benoit, kérem, vitesse ki az urat a szobámból! Őrség! Vigyék ki!

     - No de kisasszony! – háborodik fel az orvos.

     - Kérem, hagyja csak. Távozom – áll fel Escalus az ágy mellől, és csakugyan el is megy.

     - Benoit! – sírja a lány.

     - Csitt, kisasszony! Nyugodjon meg, semmi baj! Csak rosszat álmodott. Elmeséli nekem, hogy a lelke kissé megnyugodjon? Aztán adok egy kis altatót, attól majd jobban tud pihenni.

     - Nem, drága Benoit! Nem akarok erről a szörnyűségről beszélni! Nem akarom újra…

     - Jól van, jól van – simogatja meg a lányt, akit azóta ő kezel, mióta csak a kastélyba került-. Akkor adok egy kis nyugtatót.

     - Nem kérek. Nem akarok semmit.

     - De legalább egy fürdőt vegyen! Az lecsillapít minden hevet. Megyek, összekeverek néhány gyógynövényt, és kéretek hozzá forró vizet. Kisasszonyom meg készüljön össze. Meglátja, jót fog majd tenni. Te pedig segíts neki, leányom – int a sarokban álló cselédlánynak.

     - Igenis – bólint.

     A szekrényből kivesz egy lágy köntöst, fésűt keres és tiszta ruhát, összeszed mindent, amire csak szüksége lehet úrnőjének. Lucy mozdulatlanul, maga elé meredve ül az ágy szélén mindaddig, amíg meg nem szólítják: kész a fürdő, mehet.

     A fürdőházban újabb cselédek várják, akik az orvos utasításainak eleget téve készítették el a nagy dézsányi forró vizet, illatos gyógyfüvekkel és olajakkal, melyek a beteg lelkét hivatottak megnyugtatni. A dézsa mellett halomban állnak a tiszta törölközők, a levegőt pára és jó illat tölti be. Gyengéd asszonykezek segítenek levenni Lucy ruháit, és a lány nyakig merül a vízbe. Sötét tincsei úgy lebegnek mellette, mintha fátyolként akarnák takarni a serkenő keblek hófehér bőrét. Csak két cseléd marad mellette, akik halkan cseverésznek, az udvar pletykáit továbbadva egymásnak, s kiveséznek néhány fiatal legényt, melyik milyen derék és csinos. Ha ismernék Lucy gondolatait, biztosan nem mernék levenni róla szemüket, ám mivel túlságosan is belemerülnek a beszélgetésbe, csak későn veszik észre, mi is történik éppen mellettük.

     „Nem, nem bírom így tovább. Nem akarok idegenek közt élni, mint nyomorult koldus, kit csak neve miatt fogadnak be. Nem akarok más terhére lenni, hogy egy ilyen szeretettől elzárt szívű nőt kelljen feleségül vennie. Nem akarok a bátyám nélkül élni. Szívem utána húz. Talán már találkozott szüleinkkel. Tudom, ők hárman fognak rám várni. És Charles. Ő is hiányzik. Bár még életében tudtam volna így szeretni őt, mint most!”

     - Nem igaz, kisasszony? – fordul az egyik cseléd nevetve a dézsa felé.

     - Kisasszony! – sikkant fel a másik, észre véve a mozdulatlan testet teljesen a víz alá merülve.

     - Segítség – kiált fel a másik is, az ajtóhoz rohanva, hogy jobban hallják-! Segítsenek! Valaki, azonnal! Hívják az orvost!

     Míg ő az ajtóban kiabál, testesebb társnője az erőlködéstől hangosan szuszogva igyekszik kimenteni az ernyedt testet a magas falú dézsából.

     - Segíts már Rosalind! Egyedül nem bírom!

     Visszasiet a másik lány, ketten együtt kihúzzák az alélt Lucyt és igyekeznek minél több törölközőbe bújtatni, hogy elfedjék mezítelenségét. Szégyen lenne, ha bárki is megláthatná a fiatal, nemes lány látszólag gyönge és törékeny testét. Akár halállal is büntethetnék az illetlen pillantásokat.

     - Mi történt? – fut be egy apród lihegve.

     - A kisasszony a vízbe akart fúlni!

     - Jövök már, itt vagyok! – érkezik aznap már többedszerre a jóságos, öreg Benoit a lányhoz.

     - Mit tegyünk vele most?

     - Fordítsák, gyorsan! Ki kell, hogy jöjjön belőle a víz, amit lenyelhetett. Ha a tüdejében marad, megfullad!

     Néhány másodperc múlva a lány vizet köpve köhög fel. Amint magához tér, körbenéz és zokogni kezd. Életben van hát, pedig nem akart. Csalódott és összetört, szünet nélkül önmagát vádolva fivére és barátai elvesztése végett.

     - Tűnjetek innen – mondja az őt felsegíteni próbáló cselédeknek-. Miért? Miért tettétek? Miért nem hagytatok meghalni? Gyűlöllek benneteket! Hozzám ne érjetek még egyszer!

     - Kisasszony, kérem – kezdené mentegetni magukat az egyik.

     - Takarodjatok! – kiáltja hisztérikusan.

     - Kisasszony, csak nem elment a józan esze? Ne bolonduljon meg, kérem! – teszi össze két kezét az orvos.

     - Benoit, kedves Benoit! Kérem, menjen innen! Menjen el és hagyjon magamra!

     - Kérem, kisasszonykám, értse meg, vigyáznom kell magára!

     - Szóval nem távozik.

     - Nem tehetem – csóválja ősz fejét.

     - Akkor kérem, legalább forduljon el, míg felöltözöm!

     - Segítsek, kisasszony? – szól közbe ismét a cseléd.

     - Nem mondtam elég világosan, hogy tűnj innen? És te mit bámulsz ott az ajtóban? – fordul a megszeppent apród felé.

     - Elnézést, én a… a kiabálásra futottam ide, hogy segítsek.

     - Lucy! Mit képzelsz magadról? Öltözz fel, de azonnal! – rivall a lányra az épp megérkező Richard.

     - Épp azon voltam, kedves nagybátyám. De ez az apród meg akart lesni! – mutat a szegény fiúra.

     - Mi? Igaz ez, Fabian? – vonja kérdőre Escalus is, aki az idős Van Helsing után jött.

     - Nem uram, nem felség, dehogy is! A hangzavarra szaladtam ide, hogy segítsek!

     - Őfelsége, ha kérhetem, várjanak, míg ez a szemérmetlen, együgyű gyermek felöltözik! Este újra láthatja őt, ahogy óhajtotta, szavamat adom rá! Csak előbb még ráncba szedem, hogy tanulja meg az illő viselkedést.

     - Kérem, legyen vele tapintatos – figyelmezteti Escalus -! Épp most vesztette el hőn szeretett fivérét, bocsássa hát meg neki, ha makrancos egy kissé. Túl kell, hogy tegye magát rajta. Azt hiszem, talán jobb lenne, ha távoznék, és majd csak kis idő múltán térnék vissza önökhöz, hogy beszéljek önnel idejövetelem céljáról.

     - Bocsásson meg őfelsége, de maradjon nyugodtan, érezze otthon magát nálunk! Gyanítom, hogy hamar túl lesz testvére elvesztésén, hisz erős lány ő.

     - Ahogy gondolja. Akkor majd este, a vacsoránál láthatom őt. Ez nekem tökéletesen megfelel, ha neki nem túl korai – jegyzi meg tapintatosan-. Később találkozunk, kisasszony – köszön el udvariasan a félig már felöltözött lánytól, és apródjával együtt távozik.

    Category: Van Helsing - Az ikrek harca | Added by: LumiereBlackwood (06 Jan 2014)
    Views: 191 | Tags: Lucas, Walter, Helsing, Works, Lucy, vampire, blackwood, lumiere, van helsing, van | Rating: 0.0/0
    Total comments: 0
    Only registered users can add comments.
    [ Sign Up | Log In ]
    Copyright MyCorp © 2017
    Free web hostinguCoz