Friday, 20 Apr 2018, 08:05

My site

Home | Sign Up | Log In
Welcome Guest
RSS
Section categories
Van Helsing - Az ikrek harca [76]
Shasta [6]
Dakota [5]
Millie [7]
Statistics

Total online: 1
Guests: 1
Users: 0
Log In

Search
Site friends
  • Create a free website
  • uCoz Community
  • uCoz Textbook
  • Video Tutorials
  • Official Templates Store
  • Best Websites Examples
  • Publisher


    Home » Articles » Regények » Millie

    Millie 5

       Reggel Emily igencsak fejfájósan ébredt. Mezítláb sétált ki a szobából, talpát a padlón csattogtatva. Első útja a konyhai szekrényhez vetetett, hogy valami fájdalomcsillapítót keressen. Két kis műanyag kosárkát borított ki, míg a leghátsó harmadikban megtalálta a kicsi, sárga, henger alakú gyógyszeres dobozt. Néhány fehér pirulát a tenyerébe borított, majd egy pohár vizet engedett magának. Letette a kis tablettákat a konyhapultra, és játszadozni kezdett velük. Jobbra-balra pöckölgette őket, míg csak kettő maradt előtte, azokat aztán lenyelte néhány nagy korty víz kíséretében.

     - Emily Lawthorne! Te Istentelenség! Hogy nem bírsz nyugton maradni! Hát állandóan pesztrálnom kell téged?

     - John? Te mit keresel itt? – lepődik meg a lány a kócos, gyűrött, kialvatlan férfi láttán.

     - Nem emlékszel? Eh, talán jobb is. Tegnap fogtad magad, és szó nélkül eljöttél a kórházból. Itthon aztán kiöltöztél, majd elmentél szórakozni. Mondhatom, jól berúgtál. Először alig akartam elhinni, hogy ez csakugyan te vagy. Még jó, hogy volt annyi eszed, hogy felhívj. Eszedbe sem jutott, hogy mi történhetne ilyen helyzetben.

     Emily nem szólt egy szót sem, némán hallgatta, mit művelt az előző éjszaka. Az előadás végén nagyot sóhajtott.

     - Még jó, hogy te ott voltál. Komolyan, nem is tudom, mit tettem volna nélküled – tette hozzá ironikus hangsúllyal.

     - Millie! Kérlek! Teljesen kifordultál önmagadból.

     - Na és? Van rá okom, azt hiszem. Vagy te talán másképp véled?

     - Ezt inkább nem hiszem el. Mondd csak, meghibbantál?

     - Még az is lehet. Baj?

     - Azonnal felhívom a szüleidet. Sőt, tudod mit? Talán jobb, ha egyenesen oda is viszlek hozzájuk. Ez az, megvan. Öltözz fel, és irány a kocsimhoz.

     - És te hogy óhajtod magad rendbe tenni? A tegnapi gyűrött, mocskos, átizzadt ingedben óhajtasz látogatást tenni kedves szüleimnél? Legalább megborotválkozhatnál, szépfiú!

     Emily kezéből kicsúszott a pohár, és hangos csörömpöléssel tört darabjaira. A szilánkok beterítették a konyha padlóját, ő pedig nem tudott mozdulni, mert nem akarta összevágni mezítelen talpát.

     - John, segíts! – kezdte nyöszörögve.

     - Nem, Emily. Te csináltad a bajt, mássz is ki belőle. Segítettem neked, de meg sem köszönted. Tudod, mit kockáztattam meg érted? Azt, hogy börtönbe kerüljek! És te így hálálod meg? Hogy szinte eszméletlenre iszod magad? Mond, hová akarsz eljutni mindezzel? A hullaházba? – akad ki a férfi.

     - Hát jó. Ha nem, hát nem. Majd megoldom.

     Felemeli lábát a padlóról, talpát lassan előre nyújtja, mintha lépni akarna, de még nem teszi le a földre. Tudja, ha megtenné, bizonyára egy szilánk beleállna, s az fájdalmat okozna neki, vérezne. Márpedig a vért nem bírja. Ha pedig meglátja, elájul, egyenesen a többi szilánk közé.

     - Eszedbe ne jusson! Állj meg, Emily! – kiált rá John.

     Cipőbe ugrik, seprűt ragad, és amennyi üvegdarabot tud, összeseper egy kupacba, majd a lány lába elé teszi papucsát. Az belebújik, de még így is félti, inkább karjába fogva viszi be a fürdőbe.

     - Mosakodj meg, attól talán felébredsz – teszi le az ajtóban, és elindul, hogy befejezze a takarítást.

     - John, várj –húzza vissza Millie -! Köszönöm… Köszönöm, hogy ennyit segítesz nekem. Hogy törődsz velem, megeteted a macskám, és rendben tartod a lakásom.

     - Nincs mit, Millie – mosolyodik el lágyan -. De kérlek, cserébe vigyázz magadra, és hagyd abba ezt a mérhetetlen pusztítást és rombolást, mert nem fogom győzni a sok takarítást utánad.

     - Rendben – csukja be maga után az ajtót.

     

     - Még mindig el akarsz vinni anyámékhoz? – kérdi Millie az ágyon ücsörögve, takarójába burkolózva.

     - Hát… Már egész jól nézel ki. Azt hiszem, így már nem okoznál olyan nagy meglepetést és pánikot, mint a reggeli formádban tetted volna – sóhajt John kimerülten, elnyújtózkodva a kényelmes, puha ágyon a lány mellett.

     - Miért? Annyira kiállhatatlan voltam?

     - Eléggé. De én így is szeretlek.

     - Tessék? – kérdez vissza hirtelen, mintha nem jól halott volna.

     John csupán halk, elégedett hortyogással válaszol. Végre alszik, puha, meleg ágyban, és ráadásul nincs is egyedül. Millie mellé fekszik, fejét a férfi vállára hajtja, majd betakargatja jótevőjét saját takarójával, és ő is álomba szenderedik. Mindkettőre ráfér a pihenés.

                                                                                            

    Category: Millie | Added by: LumiereBlackwood (16 Sep 2013) | Author: Lumiere Blackwood E W
    Views: 233 | Tags: emily lawthorne, lawthorne, blackwood, blackwood works, lumiere, Emily, lumiere blackwood, millie | Rating: 0.0/0
    Total comments: 0
    Only registered users can add comments.
    [ Sign Up | Log In ]
    Copyright MyCorp © 2018
    Free web hostinguCoz